Századok – 1895

III. Tárcza - Állandó rovatok - Vegyes közlések - 486. o.

TÁRCZA. 47 N mindenütt Thaly Kálmán jelölte ki, ki a ministerelnök kivánságára gondoskodott, hogy azok imponáló helyen legyenek, de azért a hozzájok férés könnyűséggel eshessék meg. Mindenik egy-egy művészies kivitelű emlékoszlop lesz, méltó a milleniumhoz. — VÁMBÉRY ARMINTÓL, a kiváló magyar tudóstól a húsvéti könyvpiaczon egy ujabb, nagy terjedelmű munka jelent meg »A magyarság keletkezése és gyarapodása« czimen. Olvasóink előtt bizonyára ismeretes Vámbéry álláspontja, melyet ő a magyarok eredetének kérdésében elfoglal. Erre vonatkozó nézeteit több munkájában kifejtette már, a jelen munkában a magyarok népe s nyelvének keletkezését adja elő. Ennek mintegy előfeltétele gyanánt Ázsia ethnikai állapotaival foglalkozik, a milyenek a magyarok költözése előtt voltak. Legérdekesebb tán az egész munkában a bon foglalásról szóló XIII. fejezet, valamint annak fejtegetése, hogy a magyarok mindjárt első betörésükkor a Duna és Tiszánál törzs és vérszerinti rokonokra találtak. Az érdekes munkára még bővebben visszatérünk, most csak jelezni akartuk megjelenését. GRÓF KUUN GÉZA, a régi magyar történet alapos ismerője, a »Relationum Hungarorum cum Oriente« munkának II. kötetét nem rég bocsátotta a könyvpiaczra. A magyaroknak Atelkuzuban viselt dolgaival foglalkozik e kötet, továbbá a magyarok Nagy-Moravia és Pannoniába tett beütéseivel s a bolgár háborúval. A kötet nagy részét a különféle excursusok foglalják el, melyek között főleg a második becses, mely annak kimutatásával foglalkozik, mely forrásokból merítették a hazai krónikák Ázsiára vonatkozó ismereteiket. A nagy tudással, a források alapos ismeretével megirt munkát melegen ajánljuk az érdeklődők ügyeimébe. »Az EGYHÁZI ZENÉRŐL« czimen tartott felolvasást a a győri kath. körben Hahnenkamp György cz. kanonok, mely felolvasás a »Dunántúli Hirlap« f. é. márczius 28. és 31-i. számaiban látott napvilágot. Megírására az Oster. Musik u. Theaterzeitung cz. lapnak egy hosszabb közleménye adott okot, mely az egyházi zene mai elvilágiasodását jmnaszolja föl. Ennek kapcsán tartotta meg Hahnenkamp fölolvasását, melyben az egyházi zene fejlődését a legrégibb időktől napjainkig tárgyalja. Ismeretes, hogy az egyházi zene reformatora Nagy Szt. Gergely pápa volt. Az általa alapított római iskola adta meg mindenütt az irányt az egyházi ének művelésére. Szerző kimutatja, hogy a magyar egyház régi zenéje is voltaképen nem volt más mint a Gergelyféle choralis ének, mely közel ezer évig uralkodott a templomokban eleintén minden hangszer kiséret nélkül, később pedig orgona kísérettel. DUPANLOUP EELIX orleansi püspök nagyhírű munkáját : »A Mi Urunk Jézus Krisztus életé-t« a Szent-István társaság