Századok – 1895

I. Történeti értekezések - WERTNER MÓR: A Güssingiek - I. közl. 42. o.

A GÜSSINGIEK. A monda tartja, hogy Romulus meg akarván népesíteni a tőle alapított várost, felhívást intézett az összes hontalanokhoz, tekintsék menedékül az újonnan alapított várost, tárt karokkal fogadják itt. — Ebben a mondában történeti mag rejlik : igazsága nem egyedül és kizárólag Rómára szorítkozik. Eléggé ismeretes, hogy soha seholsem helyeztek akkora súlyt a nemzeti ősleszármazásra, mint éppen Rómában ; a tőről metszett római polgár őseire annyira büszke volt, hogy ősrégi leszármazását többre tartotta, magasabbra helyezte, mint néhány római »szövetséges« trónját. Mégis! . . . vegyük csak szemügyre a római genseket, a büszke és hatalmas római családokat sorban : ugyan hánynak volt ösrómcá leszármazása ? A világon uralkodó Róma legtöbb nemzetsége (gentes. genera) idegen őselemekből áll : éppen ez a történeti magva a fent érintett mondának. A nemzeti »eredeti« leszármazással való kérkedés oly családokkal szemben, amelyeknek nem nemzeti eredetét az emlékezet még nem mosta el teljesen — a napjainkban elterjedt társadalmi betegségi jelenség ; ha azonban az ilyen kérkedő, csillogó családoknak honnan származását kritikai elemezés tárgyává vesszük, elég gyakran tapasztaljuk, hogy gyökerüket csak oly kevéssé leljük meg jelenlegi hazájuk talaján, mint az »idegenekéit«. Semmit se változtat nem hazai ősleszármazásukon az a körülmény, liogy az előbbi családok itt-ott évszázadokon át már az ország legismeretesebb nevei közzé tartoztak ! Az összes czivilizált államokban bőven találkozunk ilyetén családokkal-, a különbség csak abban áll, liogy nem egyenlően ismerik és méltányolják leszármazásuk történetét. Magasra rúg azoknak a bevándorlott családoknak a száma, melyek itt Magyarországban hazát és földet leltek, nemességet nyertek és hatalomra tettek szert, leszármazóikat pedig az