Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - V. bef. közl. 441. o.

KÉT KASSAI TLÉBÁNOS A XVI. SZÁZADBAN. 453 '• A hitvita-irodalomban majdnem unikumot képez a Toraconymus és volt tanítója, Eberhard Mátyás mester selmeczi lelkipásztor között keletkezett tollharcz, a mennyiben a tárna-Más és a védelem egyaránt latin distikonokba van foglalva. A vita kiindulási pontjául szolgált Thoraconimusnak bizonyos, hasonlókép elveszett dolgozata, a melyben állítólag Krisztus testének az urvacsorában való jelenlétét valamint kettős természetének személyes egyesülés útján való egységét tagadásba vette. Ez ellen Eberhard versbe szedett támadást, intéz ily czímmel : In Cabateum laboréra Christum in coena sacra suo corpore esse negantem et ducis in Christo naturas unione hyposíatica unitas divellentem. Bevezetéskép a támadó fél feljajdul az ama munkából nyilvánuló őrjöngő téboly miatt, mely szerzője szívét és lelkét egyaránt fogva tartja. Ez — úgymond — dagályos szavakkal s a szent atyákból idézett, meg nem értett mondatok segélyével szándékozik elferdíteni az utolsó vacsoráról szóló, változás alá nem eshető igét. Ily módon el akarja távolítani a szentségből az isten testét és vérét. Állít két Krisztust ; egyiket : az ég bizonyos helyén székelőt ; a másikat : a mindenütt uralkodó mindenható istent. Szerinte ennek teste ép oly távol van az urvacsorától. mint távol esik a föld két pólusa. Felszólítja ezért Cabatlieust, szűnjék meg az Ur szavát igaz értelméből kivetkőztetni, és megmérgezett elmével képteleneket koholni, melyek alvilági fegyverként befúródnak saját mellébe, liogy kételyek között éljen és bukjék el. Ha még nem homályosodott el teljesen értelme: lássa be tévedését és javuljon meg. A hibában való megátalkodottság az ördög műve. Higyje el, hibájának beismerését és elvetését senki sem fogja neki vétkül tulajdonítani. Az erre szintúgy distikonokban adott felelet cime : Spongia elegiaca, qua Mathias Thoraconymus sive Cabateus, absterqit labem sibi aspersum a Magistro Mathia Eberharclo, Ecclesiae Schebnicensis pastore. Azt, az aláírás szerint, szerzője, mint pataki segédtanító, úgy látszik, némi késedelemmel 1579. október havában fejezte be. Mindig elég korán válaszol — írja itt, — ha válasza helyes és jól van megfontolva. Míg Eberhard aranyokban gazdagodott : ő gyarapodott megfontolásban. Hajdani szeretett tanítója hamisan vádolja az eretnekség bűnével. Állít, de mit sem bizonyít ; vádló és bíró akar lenni tanúk nélkül. Hiába kárhoztatja a képleteket, melyeket maga Luther és Melanchton is alkalmazott. Bámulandó vakmerőséggel fogja rá azt, mintha két Krisztus lételét állítaná. Mutassa meg, hol tanított ilyesmit ő, a ki Krisztus természe-