Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

416 EGERVÁRA ELESTE Az egri lakosok sorsa sanyarú volt. A vár eleste után három napig maradtak élelmi szerek nélkül és majdnem éhen haltak. S midőn emiatt panaszkodtak, a szomszéd falvakba küldöttek őket. Az angol követ csauszaival meglátogatta a várost az ostrom után s mindenütt csak kormos romokat, a föld sziliéig lerombolt épületeket talált. Künn a várfalak tövében pedig az ostrom alkalmával megölt keresztények mezítelen hulláit látta, néhol két ölnyi magasságban fölhalmozva, a nap hevében »sülni«. Egertől egy angol mértföldre pedig az álnokúl lemészárolt keresztény katonák hullái borították a társéget. Rabszolgákat is ejtettek a törökök, mert Barton beszéli, hogy tiz zecchinoért vett tőlük egy öt éves kis leányt, kinek anyja egri asszony volt s ennek még szopósa is volt a karján ; a lengyel követ pedig elutazása előtt két leányt vásárolt, kiket a janicsárok aznap fogtak el a városnál. Az Eger várával török kézre került főbb tisztek közül a következők vannak névleg megemlítve: 1. Nyári Pál, a várkapitány, ezt a nagyvezér magával czipelte sátorába. A keresztesi csata alkalmával eltűnt. Barton nem tudja, mi lett belőle. A nagyvezértől hallotta, hogy le lett mészárolva, de mások szerint a keresztény táborba szökött. — 2. William Trezka a császárnál jó hírben áll. — 3. Joannes Jacobus Comes aalkalommal nagy segítségemre volt kutatásaimban. Újabb időben, mint látom, egészen szokásossá vált történetíróink közt Hammerről csak fitymálólag szólani. Hogy könyveiben van elég hiba, azt nem tngadom : de nézetem szerint minden hibája mellett nem kell elfelednünk, hogy ő úttörő volt a török történetírás terén és kitartása és hangya szorgalma tiszteletet érdemel. Talán gáncsolói nem botlanak-e maguk is ? Lássunk egy példát. Thúry József azt írja a Hadtört. Közi. XIX. számában (a 69. és köv. 11.) : »A Hammer nyomán készült életrajzi adalékok azt mondják, (hogy) Pecsevi magyar születésű volt (s hogy) mivel (ő) . . . . egy latin történelemből kivonatokat közöl, igen valószínű, hogy vagy ö, vagy az apja renegát volt.« Ezek Thúry szerint a »Hammer koholmányai.« Hogy miféle szophisztikával jutott Thúry e következtetéshez, bajos elképzelni, mert ha csakugyan fölütötte Hammer német kiadásának II. kötetét, amint ezt a Századok-ban velünk elhitetni igyekszik, rígy ott találta volna Hammer azon állítását, hogy Pecsevinek apja török ember volt s hogy ő az egykorú magyar történetírók munkáit csak fordításokban ismerte. És így tovább. Thúry folyvást az »életrajzi adalékokat« idézi és azután nem ezek szerzőjét, hanem Hammert pirongatja a» koholm ány- « okért.