Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KROPF LAJOS: Egervár eleste és a keresztesi csata 1596-ban. - közl. 397. o.

ÉS A KERESZTESI -CSATA 1596-BAN. 413 ték őket fosztogatni, f) Sokat a lakosok közül rabul is ejtettek. De amint ez a szultán füléhez jutott, rögtön parancsot adott a rend helyreállítására, a rabok fölszabadítására és az elrabolt zsákmány visszaadására. Ugyancsak az ő rendeletére a keresztények külön lettek választva és külön csapatok kiküldve a további erőszakoskodás meggátlására. Másnap, azaz október 13-án, a keresztény őrség kivonult a várból2

) Anatolia beglerbégjének őrizete alatt, kinek meg volt hagyva, hogy őket a tokaji határig csapataival biztonságban elkísérje. De alighogy a keresztény katonák kiértek a várból, a prédára éhező törökök rajtuk csaptak és fosztogatni kezdették őket és elvették tőlük fegyvereiket. Egertől egy angol mértföldnyire pedig a Hatvanban lemészárolt törökök rokonai és barátai és a tatárok lesben álltak és megtámadták a szerencsétleneket s miután ezek fegyverek hiányában ellentállni képtelenek valának, mintegy hétszázat közülök lemészároltak. Az őrizetükre kiküldött beglerbég semmit sem tett védelmükre. Ez a körülmény, valamint az, hogy a keresztény őrség főbb tisztjeit, élükön Nyári Pállal, a törökök visszatartották, arra mutat, hogy az öldöklés előre volt elhatározva a hatvani törökök fölkonczolásának megtorlására. Valószínűleg a nagyvezérnek, sőt talán magának a szultánnak tudtával történt ez öldöklés, ámbár mindketten esküvel Ígérték meg az őrségnek, hogy nem lesz semmi bántalmazásuk. 3) Nyári Pált utóbb ') Istvánfi csak az egy Korlát Kristóf esetét említi. 9 Jansonius és Decsi János szintén e dátumot adják, szerintük 3 ezeren vonultak ki. — Glover is a napot említi. 9 Glover szerint mintegy ezer katonát és ugyanannyi egri lakost (férfit, nőt és gyermeket) kiméltek meg a pogányok. — Nairn a szerint a szpáliik parancsnoka lett megbízva avval, hogy az az egri őrséget a szultán Ígéretéhez képest elkisérje, de nem volt képes őket a tatárok és a hatvani mészárlásért bosszút lihegő törökök ellen megvédeni. Szerinte alig jutottak ki a török táborból mindannyian, mintegy 5 ezeren (!) kardélre lettek hányva. A két várnagy pedig Belgrádba lett küldve. Ez állítólag »ugyanazon hó 20-án« (tehát október 13-án) történt. — Szamosközi szerint »Bocskai István mondta, hogy látta a török császár kezeírását kiben megesküdött az egyiknek (egrieknek ?), hogy békével ereszti őket; mégis levágták őket.« (61. 1.) — Glover szerint a vérengzés miatt senkit sem büntetett meg a szultán. SZÁZADOK. 1895. V FÜZET. 27