Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Dr. Meyer; Gotthold Alfréd. Szent Simon ezüst koporsója Zárában. Ism. Pór Antal. 372. o.

376 TÖRTÉNETI IRODALOM. 376 Ez nem éppen lehetetlen. Tudjuk, ugyanis, hogy Lajos király az 1381. augusztus 24-én kötött turini béke egyik titkos pontja értelmében kikötötte Velenczével szemben, hogy sz. Pál első remetének ereklyéit, melyeket akkor Velenczében őriztek, neki átadják ; a mi meg is történt. Ámde azon föltevésnek, mintha Velenczéből ekkor hozták volna Zárába sz. Simeon ereklyéit. — mint szerző megismeri — még legenda alakjában sem maradt fönn emléke. Fogadja el tehát szerző az én magyarázatomat : A középkorban, nevezetesen a XIV. században általános divat volt. midőn a papság és nép valamely hatalmas fejedelem elé kivonult, akkor az egyházaiban levő jelesebb ereklyéket is kivitte eléje. A középkori krónikák erre nézve sok példával szolgálnak. Salerno városa is úgy mutatta be hódolatát Nagy Lajos királynak, hogy fényes menetben a papság elül az ereklyékkel indult ki eléje. A király illően megtisztelvén az ereklyéket, kegyesen bánt a hódolókkal, mint azt Gravina, a koríró leirta. A záraiak tehát hasonlóképpen mivelkedének és kihozták kapujok elé szent Simeon testét, melyet aztán természetesen be is kellett vinniük. De ez még nem magyarázza meg : miért foglal el a királyi dombormű oly előkelő helyet a koporsó emléktáblái közt? Én innét merném eredeztetni ifjabb Erzsébet királyné fogadalmát, melyből a sarkofág elkészült. Lajos királynak ezen második velenczei háborúja, melynek czélja Dalmáczia visszafoglalása volt, 1356-ban kezdődött és két éven át folyt kevés sikerrel a terra ferman, vagyis Treviso tartományban. A király asszonyok szorongtak a kimenetel végett és bucsujáratokkal, fogadalmakkal remélték elősegíteni. Tudjuk, liogy idősb Erzsébet, az anyakirályné búcsút járt 1357-ben Aachenbe, Marburgba és Kölnbe.1) Erősen hiszem, hogy az aacheni magyar kápolna Lajos királynak a a szerencsésen bevégzett velenczei háború alatt tett fogadásából épült. És aligha követek el erőszakot a történeti induction. ha a sz. Simeon koporsóját ugyaninnen eredeztetem. Igaz, hogy egy kissé későn került reá a sor: ami, 1357-ben megfogant ifjabb Erzsébet királyné szorongó lelkében ; a mi 1371-ben már világos őzéiképpen lebegett előtte, az csak 1377-ben kezdett testet ölteni — akkor is hihetőleg azért, mert Lajos király újra hadat járt Velencze ellen, és a liad') Lásd Diessenhofen és Rebdorf krónikáit Böhmernél IV, 108.