Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Vécsey Tamás. Széchenyi és a magyar magánjog. Ism. V. 370. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 371 évenkint külön, e czélra rendezett ünnepélylyel líjítja föl, a mikor az Akadémia osztályai felváltva gondoskodnak arról, hogy Széchenyinek a közélet és tudomány különböző ágaira tett hatása nyomoztassák. így vizsgálta Gyulai Széchenyit mint írót ; Beöthy a költészetre tett hatását tárgyalta, s a múlt évben Vécsey a magyar jogtudomány fejlődésének szempontjából kutatta át Széchenyi műveit s írta meg kitűnő tanulmányát. Ha egyéb haszna nem volna is ez ünnepélyeknek, pusztán az irodalmi eredmények is eléggé indokolják az Akadémiának fentebb érintett kegyeletes elhatározását. Mind a három tanulmány kitűnő a maga nemében, s mind a három hivatva van arra, hogy a jelen és jövő nemzedék e tanulmányok kalauzolása mellett igyekezzék Széchenyit különböző szempontokból ismerni. A Yécsey jelen tamulmánya sokkal többet ad, mint czíme igéri. Míg a magyar magánjog fejlődésének s kialakulásánakrészletes rajzát nyújtja az író: egyszersmind néhány jellemzetes vonással feltűnteti mind azt a nagy változást, a melyet Széchenyi eszméi előidéztek a magyar jogi élet minden terén. Nem elégszik meg azzal, hogy a jogi életben Széchenyi műveiben található forrásait nyomozza, egészen amaz eredményekig folytatja vizsgálódásait, a melyek a beczikkelyezett törvényekben nyertek megoldást. Ily alapon még senki sem tette Széchenyi műveit vizsgálódása tárgyává, s nem sokat mondunk, lia e minden tekintetben sikerűit tanulmány elolvasása után azt a véleményünket fejezzük ki, hogy illetékesebb tudósunk alig foghatott volna e feladat megoldásához, mint a magyar jogi irodalom egyik kitűnősége Vécsey Tamás. Az egyik tanulmány öt fejezetre oszlik és a szerző mindegyikben lehetőleg kikerekített csoportosításban nyújtja kutatásainak végeredményeit. Természetesen a tanulmány felolvasásra levén szánva: csak a legfőbb eszméket világíthatta meg, s részletesebb kidolgozásától tartózkodnia kellett. I)e így is nagy élvezettel olvastuk annak minden egyes pontját. Újra meggyőződtünk, hogy Széchenyi minden ízében a nagy reformátor eszméivel és lázas türelmetlenségével lép rendkívüli pályájára. Werbőczynek kilencz tized részét el akarja égetni, hogy hazánk boldogúlhasson, mert annak legnagyobb része gátolja haladásunkat. Magyar nyelvűvé kell tenni törvénykönyvünket, mert kötelező ereje csak akkor lesz igazán. Mennyit köszönhet a nemzeti élet az ő türelmetlen erélyének s lázas munkakedvének, az előítéletek elleni szenvedélyes harczának : azt kivált e tanulmány második része tanítja. »Széchenyi az első magyar ember — olvassuk — a ki a jogi és gazdasági