Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Pázmány Péter összes munkái. Ism. Dedek Crescens Lajos. 358. o.

TÖRTÉNETI IRODALOM. 359 nevelőnek stb. monographiái hirdetik. Csak irói munkásságának emlékoszlopát feledte el a nemzet felállítani. Pedig a tudomány elfogulatlan bajnokainak körében, régtől fogva, élénk vágyakodás élt Pázmány összes munkáinak gyűjteményes kiadása után. A nemzeti bála és kegyelet követelménye volt ez, hazánk XVII. századbeli európai hírű tudósával szemben ; a hasznosság és értékesíthetőség kérdése volt, hazánk legmagyarosabb zamatu Írójával szemben. Soká, nagyon soká kellett várakoznunk, mig a pium desideriumból komoly kezdeményezés, a kezdeményezésből örvendetes valóság lőn. 1881-ben, tehát éppen egy lustrummal egyetemünk harmadfélszázados alapítási ünnepélye előtt, az egyetemi könyvtár igazgatója öntötte konkrét indítvány alakjába e vágyakodást. Deczember hava 30-áról keltezett s az egyetemi tanácshoz intézett beadványában, lelkes hangon szólalt fel a mellett, liogy adja ki az egyetem Pázmánynak kéziratban lévő s az egyetemi könyvtárban őrzött latin munkáit, a mivel aztán magyar munkáinak gyűjteményes kiadását is egybekapcsolni lehetne. Az egyetem tanácsa 1882. január hava 7-én tartott ülésében nagy helyesléssel fogadta a javaslatot. Elvben rögtön hozzájárult a könyvtárigazgató javaslatához s a kiadás módjára és tervére vonatkozólag a bittudományi kart szólította fel véleményadásra, azon hozzáadással, hogy abban Pázmány Péter magyar munkáira is figyelem fordítandó. A bittudományi kar nagy buzgalommal fogott munkájához. Az előtanulmányok megtételével két nagy tudományú tagját bizta meg. a kik mindenek előtt Pázmány kéziratban levő és nyomtatásban megjelent összes műveinek megállapítását tűzték ki feladatokúi. Lélekismeretes kutatás és tanulmányozás után kitűnt, liogy Pázmány Péter összes munkáit, a mennyire azok czíme életrajzából és leveleiből megállapítható, részint kéziratban, részint nyomtatásban meglehet szerezni, kivéve a De Anima czímű psychologiai művet, a melynek nyomára jutni a legbuzgóbb után járás daczára sem lehet. Az alapkérdés ily módon tisztázva lévén, a hittudományi kar 1884-ben a kiadás módjára és tervére vonatkozó véleményes jelentését elkészíté s azt az egyetem tanácsának bemutatta. A tanács 1884. deczember hava 27-én tartott ülésében a tervezetet véglegesen elfogadta s a kiadás létesítéséhez szükséges lépéseket megtette. Felterjesztést intézett Trefort Ágost akkori vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, kérve határozatának törvényszerű megerősítését és hathatós pártfogását. Trefort, a mint azt széles látókörétől és finom míveltségétől várni lehetett, örömmel fogadta a tanács javaslatát,