Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - IV. közl. 329. o.

KÉT KASSAI PLÉBÁNOS A XVI. SZÁZADBAN. 341 harmadik fogalmat is koholnak a lényeges és a járulékos között. Ezzel szándékosan esztelen játékot űznek a helyes elvekkel, a farkason keresnek szárnyakat, felforgatnak minden isteni s emberi törvényt, visszahozzák az egykori chaost, és azt az egyházra rátukmálják. Tőlük inkább kell félteni az evangeliom igazságát, s a vallási békét, mint a bevallott külső ellenségtől. Ok a más nézetűeket »Accidentarius« gúnynévvel illetve eretnekekkint kárhoztatják, sőt némely helyeken többeket közülök eltiltnak a kereszteléstől, az urvacsorától és a kegyeletes temetési szertartásoktól, másokat keserű számkivetésbe űznek. Habár — folytatja a szerző — az egyházi fegyelem a javíthatlan istenkáromlók s hasonló bűnökben vétkesek ellen törvényszerűen gyakorolható : korántsem szabad azt ily esetekben, s oly szabálytalan módon alkalmazásba venni. Szerinte eme bajok elharapózását nem csekély mérvben mozdította elő a hivatott hittudósok hallgatása. Saját felszólalása ugyan ifjú koránál, s a nem is igényelt tekintély hiányánál fogva csekély nyomatékkal birhat, mindazonáltal késztetve találta magát arra, mint a Krisztus szellemétől áthatott és egységes szövetséget képező hívek egyike, de abból az okból is, mert számos ájtatos s magasb állású férfiak a fellépésre ismételten felhívták. Kéri tehát emez iratának oly őszinte s baráti érzelemmel való elfogadását, a minővel azt írta. Végül határozottan hangsúlyozza, hogy a mit Flacius Illyricus egyébként a tiszta s meg nem rontott ágostai hitvallás és az Apologia értelmében vitatott, s nagyszámú munkáiban közzétett, azt nemcsak nem szabad kárhoztatni s elvetni, hanem az általa tanítottakat kell az isteni igazságot szerető minden hű kereszténynek helyeselni s felkarolni. A mi a Flacius által először megindított vita érdemét illeti, az szerinte a következő négy kérdésbe vonható össze : 1. Vájjon az eredendő bűn az emberi test s léleknek lényege-e, a miként ezt Illyricus a vita kezdetén állítá? 2. Vájjon az eredendő bűn az újra nem született embernek romlott s megrontott természete-e. miként Spangenberg bűntársaival mondja s köröm szakadtig védelmezi ? 3. Van-e valamely eltérés vagy különbség az ember lényege, illetve maga a romlott természet és az eredendő bűn között ? 4. Vájjon az eredendő bűn járulékosnak (accidens) helyesen nevezhető-e ? Eme négy kérdést a szerző külön-külön tárgyalja olykép, hogy minden egyes kérdésnél a szent atyáknak megfelelő mondatait is idézi. „ . RATH (JTYÖRGY.