Századok – 1895

IV. Hivatalos értesítő - Felhívás tagtársak lakhelyére vonatkozólag - 300. o.

316 GR. WILCZEK EDE. régebben meghalt trónörökös leánya) a magyar király második fiának Endrének lett eljegyezve, és ez utóbbi trónörökössé kihirdetve. (Egyszersmind Endre testvérbátyja, Lajos magyar trónörökös, is eljegyeztetett Johanna bugával Máriával.) Róbert Károly maga készült Nápolyba, hogy még zsenge korú fiát Endrét személyesen átadja a nápolyi udvarnak, hol nagykorúságáig nevelendő volt ; és útját Zágrábnak és Modrusnak véve, ez utóbbi helyen Spaiato városának egy nála tisztelgő küldöttségét fogadta, melytől a helyzet kedvezőtlen fordulatáról értesülbetett. Ugy látszik, hogy a király nagyon szomorú tapasztalatokat tett a dalmát ügyekre nézve, hajók dolgában is nehézségekbe ütközött ; arra lehet következtetni abból, hogy Nápolyba érve Róbert királytól hajóhadat kért kölcsön, hogy a dalmát városokat fegyveres erővel engedelmességre kényszerítse, mi kívánságának azonban a nápolyi király nem tett eleget. Tengeri útját Apuliába, hol Viestiben kikötött, az 1333-ik év nyarán, és onnét vissza, az 1334-ik év tavaszán, Róbert Károly Zengből kiindulva Frangepáni-féle bajókon tette meg ; egyáltalán a horvát tengerparton, hol a királyhoz mindég hű Frangepáni család nevezetesebb vetélytárs nélkül hatalmaskodott, rendezettebb viszonyok léteztek, és a királyi tekintély jobb lábon állt mint Dalmátiában ; csakhogy a quarnerói öböl, akkori csekélyebb jelentőségénél fogva, a dalmát városok elpártolását nem pótolhatta. Ezt belátván, a magyar király haza térte után megint több gondot fordított a dalmát ügyekre ; a feldúlt ország békéjét azonban most már nem fegyveres erővel, hanem alkudozások által iparkodott helyre állítani. Itt még mindig Nilipich zsarnokoskodott, folytonos harczban a Corbáviai és Brebiri grófokkal és a városokkal egyaránt; ez utóbbiak, kik csalódtak volt abbeli reményükben, hogy Velencze által Nilipich túlkapásai ellen hathatósan védelmezve lesznek, ismét a királyhoz közeledtek ; és a Brebiri grófok (ifj. Mladén és György, Pál fiai) a király kegyét kérvén, felajánlották meghódolásukat. Hosszú alkudozások után végre 1338-ban, a király és a velenczeiek hozzá járulásával, egyezmény jött létre, mely a közjogi viszonyokat ugyan függőben hagyta, de legalább a belbéke visszaállítását tűzte ki czéljáúl : Spaiato, Sebenico és Trau városok, Gergely, Pál és Budislav corbáviai grófok, és a két fennevezett Brebiri gróf szövetséget kötöttek a nagy rendbontó Nilipich ellen ; egyúttal a brebiriek beleegyeztek, hogy a clissai szoros a városok kereskedelmének minden vámnélkül megnyittassék, ez által a zavarok egyik főokát mellőzvén. Ezen hatalmas szövetségnek Nilipich és vitéz unokája Draskovicb Konstantin sokáig nem állhattak ellen;