Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

EMLÉKBESZÉD SALAMON FERENCZ FÖLÖTT. 25] volt, s az élesdi kórházban nem gyógyult volt még be egészen. Nagy hálával emlékezett különben mindig a kórház akkori orvosa dr. Papanek úrról, a kit nagyon eredeti embernek tartott, az öreg tényleg mindenféle műághoz értett valamit s jól hegedült. Nagyváradon abban a váraljai házban lakott az Enyedről oda menekült Bodor-család, s ezzel Salamon még collegista korában barátságban volt. Bodorné épen ruhákat teregetett az udvaron, s majd elájult ijedtében és örömében, mikor ifjú barátjukat meglátta. Épen a szomszédban lakott egy muszka őrnagy kíséretével. Először rövid ideig hetes-félének szerepelve és félparaszt ruhában tartózkodott a családnál s tanulgatott a két fiúval. Később a háziasszony özv Jakabné-nál, kit B.-né figyelmeztetett a jeles készültségit fiatalemberre, házi tanító lett. Hogy a háziasszony aggályait eloszlassa, ki inkább zsidótanítót szeretett volna, még általános meglepetésre zsidó nyelv tanítására is vállalkozott. Mondogatta is később : »tanítottam zsidó gyerekeket héberül.« Jakabnénak egy siket-néma fia is volt, ezt Salamon saját módszere szerint (kisebb munkáiban le is írta) megtanította írni, olvasni és egy saját külön jelbeszédre, melyen ők kedélyesen sokszor séta közben eltársalogtak. Nemcsak a városrészben, de a megyében is hire ment ennek, s B.-Sr,entmártonból és Péterszegről is hoztak hozzá egy siket-néma leányt meg egy fiút, nagy kérésre aztán ezekkel is foglalkozott, ámbár minden feltűnést kerülnie kellett, mert az az elfogatás veszélyével járt. Egész nap különben matbezissal és mértannal foglalkozott, asztal, tábla, ajtó. mind tele volt számokkal, körökkel, háromszögekkel stb. Esténkint járt ki csak, s mindig könyvekkel a hóna alatt tért vissza. Ezeket premontrei tanároktól kapta, dr. Krausz László a gymn. igazgatója, dr. Kádas Rudolf későb Budapesten a »Religio« szerkesztője — voltak különös jó barátai. Érdekes epizód itt tartózkodása idejéből, s egyszersmind az ő szeretetre méltó egyéniségére és genialitására jellemző a következő : A Jakabné házától nem messze, de már az u. n. »Katonavároson, kis boltban lakott egy sápadt, magas, hosszú fekete kaftánú »szentírás író,« a ki t. i. pergamenre írja a különböző héber szövegű imákat, tízparancsolatot stb. Sokszor lehetett nála látni Salamont, a mint mindketten egy-egy pergamen fölé hajolva egymásnak látszának magyarázni, és sokszor sétálgattak együtt a hosszú kolozsvári utezán. »Ein orientalischer, grosser gelehrte,« ilyen hírt csinált Salamonnak pergameníró barátja. Egy éjjel a Jakab-ház ablakait hevesen verik. Atyám ment kaput nyitni, s ime fekete köpenyben ott áll még sápadtabban a tízparancsolat író s kéri költsék fel Salamont, mert a policzáj mindenütt menekülteket keres. 0 pedig ráborította Salamonra köpenyét s izgatottan vitte kis boltjába, ott gyertya mellett leültette s tollat adott kezébe, írjon tízparancsolatot s maga is munkához fogott. Csakugyan minden házban kutattak. Bezörgettek a pergameníró ajtaján is. Eagygyú gyertya mellett ott írt a két férfiú a tekercsekbe mélyedve. »Was machen sie da ?« mondá a komiszáríus. kinek a háta megett állott két tetőtől talpig felfegyverkezett policzáj. A sápadt, magas pergameníró, mintha szent helyen lennének, ünnepélyesen felemelkedett, s kitárva az egyik tekercset, mondá: »Wir schreiben die heilige Schrift ! A két katona azonnal keresztet vetett magára, csendben eltávoztak s a tízparancsolat-író elmormolván azt az imát, a mit nagy veszélyből meneküléskor szoktak mondani, megszorította Salamonnak mind a két kezét. SZILÁGYI SÁNDOR.