Századok – 1895

I. Történeti értekezések - KOLLÁNYI FERENCZ: Illicini Péter. I. és II. bef. közl. - 239. o.

ILLICINÏ PÉTER. (ELSŐ KÖZLEMÉNY.)] A nagykiterjedésű esztergomi egyházmegyében a XVI. század második felében, körülbelül a hatvanas évek elején, különös hírek keltek szárnyra a főkáptalan egyik előkelő szerepet játszó tagja felől. Az illetőt sokan ismerték nem csak az egyháziak között, hanem a világi körökben is, s így természetes, hogy az »így hallottam«, »ügy mondják«-féle módon, csakhamar széltében-hosszában tárgyalta az ügyet az érdeklődés, a kíváncsiság, meg a botrányhajhászat. Valami bizonyosat mondani azonban —- legalább a közvetlenül érdekelteken kivül álló nagy közönség sorában — mint már ilyenkor rendesen történni szokott, nem tudott senki sem. Az egyik megvesztegetésről beszélt, mely mint egyházmegyei ügyészre bizonyult reá, a másik rágalmazási és becsületsértési pert emlegetett, mit két világi indított volna a szentszék előtt ellene, sőt akadtak olyanok is, akik arról értesültek, hogy az egyik főrangú család tagjai, az ellenük minden alap nélkül emelt gyalázatosan sértő vádaskodás miatt boszúra ingerelve, halálra keresik őt, s hogy éppen ezen okok miatt már az érseknél is kegyvesztetté lőn, aki a legszigorúbb egyházi törvényekkel készül őt sújtani. E hírek kivált azoknál keltettek nagy meglepetést, akik rí szóban forgó kanonok felől csak annyit tudtak, hogy rendkívül eszes és sokoldalúlag képzett ember, aki már a külföldi egyetemeken folytatott tanárkodása idejében előnyösen ismert irodalmi nevet teremtett magának, humanisztikus műveltségével nagyon előkelő összeköttetésekre tett szert, s azóta is. hogy az esztergomi főegyházmegye kötelékéhe lépett, részint mint tanár, részint mint ügyész elöljáróinak és kartársainak legteljesebb bizalmát és elismerését vívta ki. Ezek eleivel nem 16*