Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - III. közl. 227. o.

RÁTH GYÖRGY. KÉT KASSAI PLÉBÁNOS A XVI. SZÁZADBAN. 235 önmegadás, melyet halálos ágyán tanúsított. Akkori udvari papja Lutz AVilmos Frigyes, kiről mint alsó-ausztriai plébánosról már megemlékeztünk, fenmaradt gyászbeszédében utolsó betegségének lefolyását részletesen írja le. E szerint Ruebert 1 583-ban télen gyenge szélhűdés érte. A gyógymód folytán, melynek a beteg a meghitt bécsi s krakkói orvosok tanácsára magát alávetette, állapota látszólag javult ; mire pihenés és üdülés végett kedvencz tartózkodási helyébe Nagy-Sárosba megvonult. Itt azonban 1584. márczius 8-án forró lázba esvén, teljesen megbénult. Ekkor maga is a felgyógyulási reményről végleg lemondott, és mindenekelőtt liázi dolgait és közügyeit rendezte : különösen seregei vezérletét vejére, Kolonits Bertalan ezredesre bízta. Majd kívánságát fejezte ki, hogy neki az úrvacsora, melyben 15 náp előtt részesült, újból szolgáltassék ki. Ezt megelőzőleg számos jelenlevők előtt nyilvánosan meggyónt, mondván : »En vagyok az a szegény ember, ki Jeruzsálemből Jerichóba menet gyilkosok közé került, tőlük kifosztatott, és félholt állapotban visszahagyatott, Mert részint örökölt, részint életemben elkövetett bűneimnél fogva kiestem Isten kegyelméből és büntetését kiérdemeltem, a mire most nagy gyengeségem emlékeztet, Vigasztalj bű szamaritánusunk és pásztorunk Jézus Krisztus, ki értem is megsebeztetted magadat, hogy engem rózsaszínű véreddel bűneimtől megtisztíts, ártatlanságoddal s igazságosságoddal halálos sebeimet bekötözd. Az üdvözítőhöz való bizalmamban a Szent Lélek segítségével végemig s utolsó lelielletemig ki akarok tartani, és ellentmondok minden eretnekségnek, mely keresztény bitembe s katekizmusomba ütközik.« Ezután végrendelete hollétének megérintése után felhozza, hogy gyermekeinek nem liágy nagy vagyont bátra. Az Isten - ugy mond — tudja, miként szolgált urának, s bogy nem kereste soha saját hasznát, sőt ha hazájának szüksége kívánta, saját vagyonát elzálogosította. Majd elbúcsúzott külön-külön nejétől, s gyermekeitől. Ez utóbbiakat egyenkint istenfélő magaviseletre intette s megáldotta. Hasonlókép búcsúszavakat intézett a feles számú jelenlevőkhöz, s velük kezet szorított, A fekete lovasoknak hadnagyát Profen Menyhértet különösen figyelmeztette annyi együtt töltött kellemes és szomorú napokra, s megköszönvén bű segélyét, utasította, hogy lovasaival közölje utolsó üdvözletét, s mondja meg nekik nevében, hogy hűségesen szolgáljanak ezentúl is a kereszténység és a haza javára a közös ellenség, a törökök ellen. Ha nem is fognak sok pénzt és vagyont visszatértükkor szülőföldjükbe magukkal vinni, mégis ügyeljenek arra. hogy jó, becsületes névvel dicsekhessenek.