Századok – 1895

I. Történeti értekezések - RÁTH GYÖRGY: Két kassai plébános a XVI. században. - III. közl. 227. o.

RÁTH GYÖRGY. KÉT KASSAI PLÉBÁNOS A XVI. SZÁZADBAN. 233 pályára lépni kivánó ifjaknak lehetővé tette, liogy külföldi egyetemeket látogathassanak, tanulmányaik befejezésével pedig gondoskodott megfelelő alkalmazásukról. E mellett a parancsnoksága alatt álló, többnyire protestáns vallású német katonaság számára szintúgy, mint birtokain és saját személye mellett külön prédikátorokat tartott. Nem kiméit pénzt és fáradságot, hogy emez állásokra tudományosan mívelt, s az ágostai hitvalláshoz híven ragaszkodó férfiakat nyerjen meg. E tekintetben bizonyos előszeretettel viseltetett az üldözés áldozatai iránt. így 1564-ben a Győrött állomásozó német lovasezredéhez a mansfekli grófok ajánlása folytán az ausztriai rendek által javadalmazott prédikátori állásra. Flaciusnak munkatársát. Magdeburgi Joakimot hivta meg, ki megelőző állását a mérsékelt vallási irány elleni fellépése miatt elhagyni kényszerült. Alig melegedett meg a száműzött új fészkében, már erélyes irodalmi hadjáratot indított mesterének tanrendszere mellett és a más nézetűek ellen. Csak egy év alatt, 1564-ben. bárom különböző munkát írt. kettőt Győrött és egyet Grafenwerthben, a hol neki Rueber, miután rendes állomása helyén neje elhalálozott. összes házi felszerelése és 1500 tallér értékű könyvtára pedig leégett, menedéket adott. Első iratával újból közzétette a már ritkává vált augsburgi confessiót a smalkaldi czikkekkel együtt*) terjedelmes előszava kíséretében, és ebben szigorú lutherpárti nézeteket fejteget. Ezt követte szenvedélyes vitairata régi ellenségei, a synergisták ellen, kik Melanchton nyomán azt állítják, hogy a megtérésnél az isteni kegyelem mellett az akarat közreműködése is felteendő. A legnagyobb jelentőséggel birt harmadik »Confessio« czímű munkája, melyet 10 alsó-ausztriai lelkész szintén aláírt. Ebben már tovább megy s mindenekben Flacius fölfogását követve, az összes bitágazatokra, nem különben kárhoztatólag az Alsó-Ausztriában létező különbféle bitfelekezetek, illetve vallási pártok eltérő nézeteire kiterjed. Nevezetesen határozottan elitéli a pápistákat, — az anabaptistákat, — Zvingli és Oekolampadius követőit, a szakramentariusokat, — az adioplioristákat, illetve kriptokalvinistákat és schwenkfeldistákat, — a majoristákat, kik Major György wittenbergi hitszónokkal hiszik, hogy a megtéréshez jó tettek is szükségesek, — a stankarianusokat, s azokat, kik Ossiander Andrásnak a justifikatió iránti tanát osztják. Az eredendő bűnre nézve a szerző Flacius hírhedt tételeit minden megszorítás nélkül teszi E ritka munkának egy példánya meg van könyvtáramban.