Századok – 1895

I. Történeti értekezések - SZILÁGYI SÁNDOR: Emlékbeszéd Salamon Ferencz fölött 1. o.

14 SZILÁGYI SÁNDOR. # »Quaero« jelszóval folytatta további működését is. Fontos politikai kérdések voltak napirenden, melynek szálai visszanyűltak a múltba, s összefüggöttek a régi institutiókkal. Hogy politikusainknak megmutassa a múlt tükrét, a mint egyik-másik kérdés aktuálissá lett, nagyobb történeti tanúlmányt vagy önálló munkát adott ki : egy kitűnő dolgozatot a régi megyei szervezetről, egy mást rendi országgyűléseinkről, önálló könyvet a »Pragmatica Sanctióról« s a koronázás alkalmából az 1741-iki országgyűlés történetét. Mind e dolgozatait önálló forráskutatással, új adatok felhasználásával, önálló, olykor a régivel ellentétben álló felfogással írta s e mellett talált időt félig feldolgozott forrás-editiókra is. Szalay kora halálával befejezetlenül maradván »Esterházy Miklós élete«, annak folytatásával ő bízatott meg ; a II-ik kötet második felét s a III-ik kötetet ő adta ki — s az ő »két magyar diplomatája« a szőnyi békére vonatkozó naplóknak és okiratoknak gazdag tárháza. Ezekben az okiratok szerves összefüggésbe hozva vannak közölve. De bár az adatok összegyűjtésében is a lehető teljességre törekedett, soha sem használta fel összes tudását, hanem csak azt, mely a történeti igazság felderítéséhez szükséges, csak »az aranyat tartalmazó követ. — a csillámló kristályt mellőzvén.« Ezt a nagy történetírói tevékenységet a legzaklatottabb korban, a kiegyezés létrejötte előtt fejtette ki, akkor, midőn idejének jelentékeny részét hírlapírói működése absorbeálta. Attól fogva, hogy Deák Ferencz húsvéti czikkét neki mondta tollba, a »militans közkatonából« mint ő magát nevezte, a táborkar legmegbízhatóbb adjutánsa lett. Megegyezett elveivel, de nem egészen temperamentumával. Nem volt a Kemény Zsigmond »Naplójánál« becsületesebb lap nemcsak a continensen, még Angliában sem, mert soha sem hazudott, soha sem ámított — de ha szemben a hatalommal a legmerevebb álláspontot foglalta is el, örökös transactiót folytatott a baloldallal. Salamon sehogy sem akart belenyugodni, hogy ennek a pártnak organumai a politikai józanész ellenében ápolják a tüzet, szítsák a szenvedélyeket, s amint elébb az irodalmi, most a