Századok – 1895

III. Tárcza - Önálló czikkek - Tagányi K. A Balassa névről 179. o.

TARCZA. 179 A BALASSA NÉVRŐL. Irodalomtörténészeink a nagy Balassa Bálint neve fölött meghasonlottak. Egy részük Balassa-nak. a másik rész meg — s első sorban Beöthy Zsolt —• Balassi-nak írja. Attól tartok, hogy a Balassi név ilyen nagy tekintély pártfogása alatt csakhamar ki fogja szorí­tani a Balassa alakot, pedig ennek tán nagyobb jogosúltsága volna. A. költő maga, Balassának, »Balassy«-nak is írta magát, ebből tehát az egyik név rovására sem lehet következtetni. De mindjárt tisztábban áll előttünk a kérdés akkor, lia magát a Balassa nevet igyekezünk megérteni. Ebben pedig semmi nehézség sincs, mert e név nem áll egy­magában s az oklevelekben, összeírásokban gyakran találkozunk annak analógiáival : a Miklóssá, Jánossá, Tamássa, Akossa, Andrássá stb. alakokkal, nemesek és parasztoknál egyaránt. Itt tehát a magyar nyelvnek egy sajátos névképzésével van dolgunk, mely az »s«-sel végződő keresztnevekhez ragasztott »-sa« (helyesebben tán csak »-a«) képzővel új tulajdonnevet alkot. Ez a sa (vagy a) képző pedig kétségkívül nem jelenthet mást, mint azt, liogy = fia. Ezt érezzük ki az összes szóalakokból. De okleveleinkből is jól tudjuk, hogy régi családaink vezeték­nevük gyanánt, általában az apának vagy ősapának nevét hasz­nálták még a XIV. században is a latin : filius vagy filii Blasii, Nicolai stb. kitétellel. Ebből lettek tehát a Balassák : a Balás­fiakból, a Miklóssák : a Miklós-fiakból stb. De ugyanez a magyarázat kell, hogy álljon a »Balassy«, Miklóssy. Tamássy. Andrássy családnevekre is. Ezek is mind: filii Blasii, Nicolai, Thomae, Andreae, az illető családos neve után. A Balassa név tehát épp olyan helyes mint a »Balassy«, de ez utóbbit alighanem Balássy-mxk s nem rövidesen Balassi-mik kell írnunk. TALÁNYI K. ÉRTEKEZÉSEK ISKOLAI PROGRAMMOKBAN. II. Hlatky József »RÉSZLET KÖRMÖCZBÁNYA VAROS PROTESTÁNS GYMNASIUMÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL« czímmel (a körmöczbányai m. kir. állami főreáliskola XXIV. évi értesítőjében) fölötte érdekes adato­kat közöl Körmöczbánya XVII. századbeli iskolaügyi múltjából. A szerzőnek szándéka megírni a város egész tanügyi történetét, s e szándék teljesültét annál melegebben kivánjuk, minél jobban meg vagyunk győződve az ilyen munkák kiváló becséről s a vál­lalkozó férfiú rátermettségéről. A magyar műveltség történetének alig van nagyobb hézaga, mint, az oktatásügy folyamát illetőleg 12*

Next

/
Thumbnails
Contents