Századok – 1895

I. Történeti értekezések - LÁNCZY GYULA: Sienai dolgok. – Magyarország és sienai szt. Bernardino; Capistran János és II. Pius pápa. 97. o.

CAPISTRAN JÁNOS ÉS II. PIUS PÁPA. 111 Aquila urbium clarissima Sedesque Divi amabilis. énekli a Bollandista. És mennyi olasz »Laude« nem kelt e város szentjeiről ! Az olasz népi egyháztörténetnek mennyi nevezetes episodja fűződik e városhoz, a hol S. Bernh. 1444. május 20-án kimúlt, Erre vonatkozik az a »Copia di una gratiosa e divota lettera nella quale si contiene la morte e di poi piti miracoli del heato e gratioso corpo di ira Bernardino«, -— a sienai városi levéltárból közölve és egy XV. századi — nyilván apogrophonnal a firenzei Maglabecchianában egy Sergardi által collationálva. Egy Giuliano nevű szerzettárs, egyes tájszólamokról Ítélve nyilván lombardiai származású, intézte közvetlenül Albizzeschi halála és eltemetése után Aquilából valamelyik milanói zárdához. Mesterkéletlen, benső, szinte naiv hangon adja elé a halálküzdelem tüneteit, majd a holttetem körül nyilvánult csudáknak apparatusát. Ezen leírásokban századok óta szinte typikus egyformasággal vonulnak el ugyanazon alakok a puer contractustól a meretrix conversa-ig. Utóbbi itt nem szerepel. Kizárólag igénytelen gyógyulási esetek soroltatnak fel. Figyelmemet a naiv áhítatú elbeszélésből csak egy vonás ragadta meg — a hol t. i. előadatik, hogy a szent mint egyenesedett fel fekhelyén és lábait a földön kiterítve tartotta, »A társak kétszer igazították az ágyra, de ő maga kétszer visszatette a földre ; és így akart meghalni.« Az igazhitű franciscánus végórájának ismétlése volt az. a mint a legbuzgóbbak magának a Poverello di Dio példáját követték ama megindító végnapokból ott az Assisi Portiunculában. De amaz és igaz követői meztelenül kiterültek az anyaföldre. A XV. századi observans már csak jelképezni bírja a régi, magasztosan rideg jelképeset. Pedig az aquilai szem- és fültanú részletes s árnyaló jelentése, bizonyára több hitelt érdemel, mint a Vitae Sanctorum typikus vonású és nem mindég eredeti anyagra épített előadásai, mely szerint a haldokló kérésére társai őt az ágyból a gerendás padlóra kiterítették volna.1) 9 Raynaldus ad ann. 1444. idézve Suriusból. Itt egészen más forrásról van szó mint a Bollandisták nagyértékű gyűjteményéről.