Századok – 1894

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: A Hartvik-vita sarkpontjai - I. közl. 1

A HARTVIK-VITA SARKPONTJAI. ELSŐ KÖZLEMÉNY. —I Régi dolog, hogy a történetírónak két fő kötelessége van : 1. az események valódiságának megállapítása (ne quid falsi dicas) ; 2. az események őszinte előadása (ne quid veri dicere non audeat). A második könnyebb vagy legalább is kellemesebb, de az első szükségesebb és sokkal nehezebb. Ugyanis a történetíró, midőn első kötelességét végzi, bíróvá válik, s ugyanazon teendőket végzi, melyeket a bíró a peres ügyekben. Jól szemügyre kell vennie a bizonyítékokat, nem szabad magát eltántoríttatnia az egyik vagy másik fél kedvezése, balítéletek, elfogultság stb. által. S ez sok nehézséggel jár. Hányszor látjuk, hogy napjainkban is a peres eljárás czikkelyei, a vádló és védő ügyes érvei, a bíráknak tanultsága és tapasztalata gyakran nem elegendők hibátlan Ítélet szerzésére, s a felsőbb bíróságok az alsóbbak ítéletét megváltoztatják vagy pótlás végett visszaküldik ? ! Nincs ez máskép az események valódiságának megállapításánál sem, sőt sokszor itt még nehezebb az esemény kiderítése, megtörténtének igazolása, mert a bizonyítékok az időbeli messzeség miatt elmosódottabbak, a vallomások ingadozók. Éppen azért meglephetett talán másokat Pauler Gyula felszólalása az én, Hartvik koráról szóló elméletem ellen,1

) de engem nem. Úgy veszem azt, mintha ítéletemet nem okoltam volna meg eléggé, s így mintha az pótlás végett visszaküldetett volna hozzám. Megkísérlem tehát más uton megokolni Ítéletem, még pedig nemcsak úgy mellékesen mint »Kik voltak az első érsekek« czímű értekezésemben (a Századok 1892-iki évfolyamá') A »Századok« 1892. évi áprilisi füzetében 279—95. SZÁZADOK. 1894. I. FÜZET. 1