Századok – 1894

Értekezések - BERZEVICZY EDMUND: A Tarkőiek hatalmi törekvései Sárosban a XIV.; XV. és XVI. század folyamán. - III. közl. 728

A XIV., XV. BS XVI. SZÁZAD FOLYAMÁN. 735 Istvánná s leánya nevében is kijelentették, hogy ők figyelembe véve azon testvéries indulatot és buzgó szolgálat készséget, melylyel Tárczai Miklós sárosi főispán s királyi kamarás viseltetetett Rozgonyi István iránt, míg ez életben volt, s azon benső viszonyt, mely őket testvériesen egyesíté sok éven át, nevezett sárosmegyei javakat minden tartozmányaikkal Tárczai Miklósnak, örököseinek, maradékainak örök jussal s visszavonhatatlanul odaadták, adományozták s birtokba bocsátották, és maguk részére semmi jogot sem tartva fenn reá ruházták, s őt azoknak birtokában fentartani s netáni igénylők ellenében megvédeni magukat kötelezték, a király oklevelének erejével s tanúsítása szerint. Rendkívül jellemző ezen oklevél tartalma az akkori magánjogi s közviszonyokra, valamint a gyenge király magatartására nézve főurai irányában. Bátliori és Zerechen oly javakat ajándékoznak el, melyek a Rozgonyi fitörzs kihaltával a királyra liáramlandók, Tárczai átveszi azokat, a nélkül, hogy azokra legkisebb jogczímmel bírna, vagy bármi viszontszolgálatot ígérne, s az ezen ajándékozásra vonatkozó oklevelet a király adja ki, a nélkül, hogy abban a királyi hatalom vagy királyi jog csak fel is említtetnék ; a király tekintélye csak mintegy törvényes bizonyság használtatik fel, egy az ő befolyása nélkül létesült ügylethez, melyet formai meghitelesítés végett elébe vittek. Méltó párja ezen okiratnak a beiktatási rendelet is,1) melyet II. Lajos 1524. évi szeptember 19-én intézett a szepesi káptalanhoz, ebben is csak annak kijelentésére szorítkozik a király, hogy »Mondatik nekünk hivünk Tárczai Miklós sárosmegyei főispán, kamarásunk személyében, hogy ő néhai Rozgonyi István sárosmegyei ádámföldi és kis-szilvai egész- és nagy-szilvai részbirtokában, melyek őt tulajdonjogilag illetik, törvényes módon beiktattatni óhajt.« mely bevezetés után a szokásos beiktatási rendelet következik.2

) Érthető azonban ezen eljárás s annak irányában a király engedékenysége, lia figyelembe vesszük, hogy ez utóbbi beiktatási rendelet kelte azon időbe esik, midőn az 1524. évi országgyűlés eredménytelen eloszlásával. *) Eredetije Bornemisza Lajos urnái. Datum Bude feria secunda proxima post festum Exaltacionis sancte crucis, anno domini 1524. 5) A budai káptalannak 1525-ben kelt jelentése szerint Tárczai Miklós és fia György a nevezett birtokokba 1524. deczember 20-án minden ellenmondás nélkül be is iktattattak, s ezen jelentés szövegéből tudjuk meg, hogy ama javak királyi collatióra tartoztak. Másolat Bornemisza Lajos úr birtokában. E szerint Tárczai Miklós a budai káptalanhoz szólló beiktatási parancsot is eszközölt ki a királytól, melyben fia György is beiktatandónak jelöltetett. Lehet, hogy e másolat téves, s hogy ezen rendelet is nem a budai, hanem a szepesi káptalanhoz intéztetett.