Századok – 1894

Tárcza; Állandó rovatok - Repertorium c) Hazai hírlapok - 664

(666 TÁRCZA. kimutatta azt, hogy a Histoire littéraire de la France XIX. kötetének 734 1. a Ludas Matyinak franczia hasonmása található, a »Roman de Trubert«. Komáromi András, A bűbájos Báthory Anna. (Magyar Hirlap 1894. márcz. 6.). Báthory István várkapitány lánya, Bánffy Dénes neje, kit rokonai bűbájossága miatt üldöztek s kitagadtak. Balsorsában Esterházy Miklós nádorhoz fordult ótalomért. L. egyébiránt a Századoknak ez évi ápril havi füzetét. V. S., Magyar trónjelöltek (Pesti Hirlap ápril 14.) Szól azokról a jelöltekről (Koburg- Koháry herczeg, Leuchtenberg és Konstantin orosz herczeg), kiket 1849. emlegettek. Ismeretes továbbá, hogy az 1849. máj. 15. éjjel Kossuth L. a vörös herczegnek ajánlotta fel a trónjelöltséget. Végűi a Croy-Chanel-féle jelöltséget tárgyalja. A honfoglaló magyarok czím alatt az Egyetértés ápril 15. száma reprodukálja az Akad. Értesítő ápril havi számából Gurdezi XI. századbeli perzsa iró jelentését a régi magyarokról. Házmán Ferenczróí Országh Sándor is írt nekrologot. (P. Lloyd ápril 15.) A szent korona elásatása, Házmán tollba mondása után Vasárnapi TJjság 16. sz. Kán S., 1794. ápril 5. (A Dantonisták bukása.) Megjel. a Pesti Napló ápril 5. számában. Ismeretes, hogy külföldi irók Arneth példáját követvén, a »Vitam et sanguinem« jelenetet soha meg nem történt dolognak mondják. Márcz. 9. számában a »Magyarország« is úgy nyilatkozott, hogy ez az egész jelenet az udvari körök sentimentális találmányánál nem egyéb. Erre vonatkozólag (mint már Thaly K. is a Századokban, 1886.) Nácz József vértes-somlyói plébános oklevelekre alapítja az 1741. pozsonyi jelenetnek hitelességét, a midőn a P. Lloyd márcz. 20. számában Mária Teréziának sajátkezű levelére utal, melyet ez 1746. május 17. Eszterházy József tatai grófhoz intézett és melyben többi között szóról szóra ezeket irja : O (Eszterházy) azok elseje volt, ki a kivánt segélyt önként és nemesszivűen megszavazta s meghozta, és hozzájárult ahhoz a nevezetes és dicső határozathoz, melylyel az egész magyar nemzetet, kir. szivünk vigasztalására, saját jelenlétünkben fegyverre hívta és életét és vérét a mi és házunk védelmére feláldozni szilárdan el volt tökélve. »Az oklevél megvan különben a »Galanthai és Eraknói Eszterházy család tatai ágának majoratusát tárgyazó perben felmutatott okiratok« cz. gyűjteményben. (Pest 1862.) A márcz. 20. óta nagy számmal megjelent Kossuth-irodalomból feljegyzésre érdemesek : Kossuth két levele. Az egyiket Kuczkó István közölte a Magyar Újságban (márcz. 24.). E levelet Kossuth Lajos Pozsonyban irta 1843. máj. 26. és a censurára vet világot.