Századok – 1894
Könyvismertetések és bírálatok - Paikoss Endre: A kassai helvét hitv. egyház megalakulásának története. Ism. Ráth György 622
•624 TÖRTÉNETI IRODALOM. liiánytalanúl maga szolgáltassa, úgy más érdekeltek által szolgáltattassa ki.1 ) Paikoss úgy látszik e rendelet latin szövegét nem értette * meg, s azt úgy tünteti fel, mintha kibocsátása a római klérus által eszközöltetett volna. Jelesül a leirat expositiójának a jobbágyok siralmas állapotára vonatkozó végsorait önálló királyi intézkedésnek véve, így fordítja : »A régi és korábbi szokás szerint a szegény lakosok is fizessenek az egyházi férfiak- és személyeknek terményökből, nehogy a szent sacramentumok kiszolgáltatásában és az istenitiszteletnek kellő gyakorlásában fogyatkozás lenne.« Azután a leirat rendelkező részét, szerinte szintén szórói-szóra való fordításban, következőleg közli: »Midőn az egyházi férfiakat és személyeket ezen törvényes és jogos adományos kegyben részeltetjük, egyszersmind azzal a személyes kegyességet és azoknak későbbi hűségüket akarjuk növelni. Azért megengedjük és meghagyjuk, hogy a szőlőtermésnek épenúgy, mint a gyümölcsnek (frumentum?) egynegyedét a kassai és más községbeli lakosok a mi plébánosunknak fizessék, de ezek a katholika hiten legyenek és a szent katholika ós római egyháztól függjenek és annak engedelmeskedjenek.« Ekként P. éppen ellenkezőjét olvassa ki a rendeletből, mint a mi benne van. Mindazonáltal annak tartalma ujabbi érdekes bizonyítékot szolgáltat azon ismert tényre nézve, hogy az azt ellenjegyző érsekkanczellár az ellenreformatio eszközeinek megválasztásánál nem igen válogatott. így, mint láttuk, Kassa panasza elintézésénél, mely a városnak saját, tehát protestáns lelkésze érdekében volt emelve, a rendeletbe beszúr egy incisumot, mely szerint a visszatartott szolgálmányok csupán a római katholikus plébánosokat illethessék. II. A munkának a kálvini irány fellépését tárgyazó következő fejezetében a szerző a kálvinizmus első hirdetőjéül egy György nevű hitszónokot jelez, és bizonyítékkép hivatkozik Polyánkay Mihály, eperjesi lutheránus lelkipásztornak, 1557. augusztus 12-én Szentkirályi Antal, kassai lelkészhez írt levelére. Ezen levélben írója állítólag erősen kikel az eretnek-sakramentáriusok ellen, kik az úrvacsorában Krisztus testi jelenlétét tagadják ; majd inti Szentkirályit, hogy őrizkedjék az eretneksakramentáriusok tanításaitól; úgy megütközésének ad kifeje') E rendeletet időközben ifj. Kemény Lajos kiadta »A Reformáozió Kassán« czímű munkája okmánytárában.
