Századok – 1894

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: A Hóra-lázadás magyarországi része - I. közl. 609

618 MÁRKI SÁNDOR. a hűségesküt, melyet a teljes egyházi díszbe öltözött Gersicsesperes olvasott föl előttük. Esktijök így hangzott: »Én N. N. esküszöm a Szentháromságra, az Atya, Fiú és Szentlélek Istenre, Isten anyjára, a szent keresztre, a szent apostolokra ésminden szentekre, a négy bó'jtidőre s az esztendő legnagyobb ünnepeire, hogy idáig folytatott rablóéletemet, melynek következtében másokatkiraboltam és megölvén, életöktől és vagyonuktól megfosztottam, ezentúl a javulás szándékával elhagyni Ígérem s fogadom, hogy jövendőben semmiesetre sem térek arra vissza. És ha ezentúl akármiféle gonoszat tennék, büntessen meg engem az én Istenem, a Szentháromság, Isten anyja és a szent kereszt. S én magam méltónak mondom magamat, hogy ebben az esetben a nemes vármegye úgy kínoztasson, a mint csak kínozni> lehet ezen a világon. Ne legyen szerencsém sem feleségemmel, sem gyermekeimmel ; büntessen meg a kenyér és a só, s még a föld se vegye betestemet. Azért is hűségetés engedelmességet fogadok a felséges császár (!), a tekintetes vármegye, az alispánok és összes tisztviselők, valamint a földesurak iránt. Azonkívül a megnevezett büntetések terhe alatt fogadom, hogy a gonosztevőket, a kik csak kezeim közé kerülnek, megfogom s a vármegyének beszolgáltatom, hogy érdemök szerént vegyék el a maguk büntetését. Isten engem úgy segéljen, Isten anyja és a szent kereszt ésminden szentek. Amen ! « Az alispánnak, kit imént még fogva tartottak, külön is megfogadták, hogy ezentúl jó alattvalók lesznek s hogy jövendőre, a mennyiben rajtuk áll, beadnak minden rablót, tolvajt és gonosztevőt. Erre még azt a megbízatást nyerték, bírják eskütételre a többi rablót is ; de megizenték velők, liogy augusztus 21-én túl megszűnik a kegyelem-osztogatásnak ez a módja. A rablóknak nagyon meg kellett gondolniok, éljenek-e ezzel a kegyelemmel; mert a De-Vins-ezrednek magának is 13 szökevénye volt köztük, a kik nem érhették be pusztán csak a polgári hatóság jóindúlatával. De meg időközben israbolgattak, talán annak a 40 temesmegyei rablónak kedvéért, kik a könnyedén osztogatott kegyelem hírére csatlakoztak, liozzájok, hogy még johban fenyegessék Buttyin vidékének nyugalmát, Aradvármegye helyesen jegyezte meg, hogy ez w makacs nép nem tudja megszokni a csöndes, földmivelő életet, s többre becsüli annál a gondtalan és bő jövedelmet hajtó» rablást. A megjavúlás útját azonban nem zárta el előle. Aug. 19-én tehát újabb csapat érkezett, szám szerént 19 rabló, magával Bécs (Bucs) Petruval együtt, kik hasonlómódon tették le az esküt s bűnbánva hallgatták Gersicsprotopópa javulásra intő szavait.1) ]) Márki, Forray András esete. (Hazánk, 1884., 23—31. Alföld s-Arad és Vidéke, 1884., 8—9. sz.) Márki, A Hóra-világból. (Kolozsvár., 1893., 243—5. és Erdélyi Híradó, 233—8. sz.) Említi, ezt az esetet-Katona, Hist. Crit. XL., 407. Densusianu, Revolutiunea lui Horia^. 223—5. s pár szóval Fábián és Marczali. (III. 10—11.)