Századok – 1894

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: A Hóra-lázadás magyarországi része - I. közl. 609

A IIŐRA-LÁZADÁS MAGYARORSZÁGI RÉSZE. 615 Egyik-másik azonban azt felelte erre, bogy hiszen nem-egyszer hitegették már őket kegyelemmel ; azért most is csak akkor nyugodhatnak meg igazán, ha magának a császárnak levelét látják s ha a hasonló bűnökkel terhelt aradi rabok kiszabadítását is megígérik. Míg dolguk jobbra, vagy balra el nem dől, nem bocsáthatják szabadon az alispánt. Ezek után késedelem nélkül folytatták útjokat és csakhamar Honcz (a mai Gurahoncz) faluba érkeztek, hol a pópa házában szállottak meg ; egyrészt azért, hogy nyugalmasabb éjszakája legyen az öreg úrnak s másrészt, hogy bújdosó tár-saik is csatlakozhassanak. Leáldozott már a nap, mely a falu fölött emelkedő erdős hegy mögül — egy egykorú geographus tudósítása szerént') — nyaranta is csak 9 óra tájban szokott előbukkanni. Este 6—7 óra tájban az alispán maga elé szólította a rablókat, gyertyavilág mellett összeírta neveiket, külön megjelölte, kinek mi a bűne s ezt a jegyzéket külön jelentés kíséretében küldte Aradra a vármegye házára, hogy a karok és rendek azonnal fölterjesztést tehessenek a császárhoz, a helytartótanácshoz és gr. TeleJcy Sámuel főispánhoz. Fölemlítette ugyan, hogy őt csak a mondott föltételek teljesítése után fogják szabadon bocsátni s útközben többször hozzátették, hogy megölik, ha fegyveresen támadna rájok a vármegye ; de mégis azt ajánlotta, hogy azt tegye a vármegye, a mit leghelyesebbnek tart, S mivel nem remélhette, hogy az augusztus 4-i gyűlésre megjelenhessék, Salbeck Agostot kérte meg a vármegyének Soborsinban hagyott hivatalos pecsétje átvételére. Latin levelét mint »Aradvármegye rendes alispánja, most pedig a rablók rabja« írta alá.2) Ezt a levelet azonban lefoglalták a rablók és csak másnap reggel adták vissza az alispánnak ; előbb azonban felolvastatták s egy deákúl értő oláh lefordította a többinek. Megengedték a levél elküldését, de nem volt szabad többet írnia •s egyúttal kikötötték, hogy a kegyelmet mindenünnen összehívott távollevő társaikra is kiterjesztesse. A rablóknak volt elegendő pénzük és császári aranyok s tallérok is akadtak a tűszőkben. Majdnem mind részesek voltak a ribiczei rablásban, mások ismét mint lókötők szerepeltek a vármegyéhez beküldött jegyzékben. Némelyiket csak gyanúba vettek egy vagy más miatt, de beállott a bandába, mert ott ideig-óráig legalább menedéket találhatott, S a banda -ezt annyiban meg is adta, hogy nagyszámú tagjainak üldözé») Vályi, Magyarorsz. leírása (1799.) II. 65. 2) Aradvármegye 1784. évi jegyzőkönyvében 402. sz. a. 40*