Századok – 1894

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: A Hóra-lázadás magyarországi része - I. közl. 609

A HÓRA-LÁZADÁS MAGYARORSZÁGI RÉSZE. 611' pópa támasztotta, ki néhányad magával a bánságba kívánt áttelepedni. Maguk az aradi földesurak kijelentették, hogy földeik új és igazságos fölméréséről gondoskodni készek.1

) A földek fölmérése, hol joggal, hol jogtalanúl. azt a meggyőződést érlelte meg az egyre izgatott tömegben, hogy a földesurak összejátszanak a mérnökökkel, kik a jobbágyok földéből hasítják ki az uradalmi legelőket. 1783 nyarán, a népnek ezt a hangulatát fölhasználva, Aradról és Zarándból egy egész rablóbanda tört a ribiczei földesurakra s kirabolta őket. Aradvármegye, Kiss György esküdt vezetése alatt, maga is 24 pandúrt küldött üldözésökre, de sikertelenül, mert a 21 rabló 21 felé menekült.8) Magát a kanczelláriát is felbosszantotta ez az eset, s látva, hogy a szokásos büntetésnek »semmi hatása sincs erre a vad és minden érzésből kivetkőzött népre,« a kínzás és a halálbüntetés alkalmazását sürgette. »Ebből a fölterjesztésből is látszik — gúnyolódott erre József császár3) — milyen hibás a magyar közigazgatás, midőn egy megye nem szégyell 24 pandúrt fogadni, csakhogy megnyugodjanak rettegő tisztviselői; holott kúriáikban őket talán több cseléd szolgálja s ezeket a cselédeket kétségtelenül a szegény népnek kell eltartania.« Megparancsolta, hogy el kell bocsátni a 24 pandúrt, s nemcsak a kínzást, hanem még a botozást is eltiltotta. A vármegye szept. 10. fölírt ez ellen, mivel napról napra ijesztőbb módon szaporodnak a gonosztettek;4) s mikor a helytartótanács megkérdezte,5) mit ajánl tehát, hogy tortura alkalmazása nélkül hajtsák végre a király szándékát? — azt felelte,6

) hogy ő felsége szándékait megvalósítni nem reméli tortura nélkül, — olyan söpredék ez a nép. 20—25 fegyveres rabló garázdálkodik egy-egy csapatban s bár oláhok és görögkeletiek, nem kímélik sem az oláht, sem a görögkeletit. 1784. junius 30. a szomszédos Zarándvármegye is panaszkodott, hogy ott ujabban is kegyetlen rablások és gyújtogatások történtek ; mire Aradvármegye készségesen megígérte, hogy mindent megtesz a rablók kiirtására ;7) de csak akkor kezdett igazán remélni, mikor végre-valahára a császár is díjat tűzött ki a gonosztevők fejére.8

) •) Jegyzőkönyv, 1783. febr. 12. 22. sz. !) Áradni, jk. 1783. jul. 1. 40. sz. s) Kancz. It. 17 83. 6860. sz. Marczali, II. József, 9—10. Helytartótanács aug. 7., 7454. sz. 4) Jegyzőkönyv, 1783. szept. 10. 20. sz. •) Helytartótanács, 1783. szept. 25., 1171. sz. •) Jegyzőkönyv, 1783. okt. 27., 38. sz. ') Jegyzőkönyv. 1784. 381. sz. 8) Marczali, III. 10.