Századok – 1894

Értekezések - GR. WILCZEK EDE. II. Endre király keresztes hadjárata - I. közl. 592

606 GR. WILCZEK EI)E. találta, kikkel már korábban is barátságos viszonyban volt, és kik az ő és elődje bőkezűségét már régebben is tapasztalták, tehát szivesen álltak rendelkezésére. Tudvalevőleg ezen két lovagrend noha Jerulasemből már kiszorult és csak Syria partvidékeit birta, nagy hatalmi állást foglalt el, nemcsak a Szentföldön, hol folytonos háborút viselt a musulmanok ellen, hanem Európában is, miután az összes keresztény lovagság •előszeretettel lépett ezen rendek egyikébe; mind a kettő nagy birtokok tulajdonosa volt, és főnökük, ki a »nagymester« czimet viselte, majdnem egyrangúnak tekintetett a királyokkal és fejedelmekkel. Nagymestere a templomosoknak ez időben volt Chartres-i Vilmos, a Sz.-János vitézeknek pedig Montaigu Guérin. A két rend közvetítésével szövetkezett Endre tovább a czimzetes jerusalemi királylyal, Jean de Brienne-e\, ki •Cyprus szigetéről leste az alkalmat vesztett trónja visszafoglalására, és Cyprus királyával Lusignau Hugóval, nemkülönben a tripolisi herczegség fejedelmével, Gt. Gilles Raimund gróffal. Igaz, hogy e három fejedelem egyesült hatalma nem valami erős lábon állt, és inkább büszke franczia nevükön és személyes tekintélyükön, mint hadaikon alapúit; de egy pár vitéz leventével, egy pár hajóval mégis csak rendelkeztek, és . azért szövetségük nem látszott megvetendőnek. Akadt azonban Endrének még közelebb szövetségese is, szomszédja, VI. Leopold osztrák herczeg személyében ; ez utóbbi, ki atyja Y. Leopold a Szentföldön aratott babérjait áhítozott elérni, kapva kapott az alkalmon, hogy a magyarokhoz csatlakozhassák, e módon könnyebb szerrel juthatván a tengeren való .-átszállításhoz ; és miután Endre Spalato városát jelölte ki gyülekezési és indulási ponttúl, ő maga is oda igyekezett vitézeivel. Yégre akadtak Németországból is résztvevők, a kik a magyar király vezetése alatt a musulmanok ellen harczolni, -és Spalatóban hajóra szállani kívántak; köztük volt Endre két sógora, a Magyarországban nem éppen legjobb emlékű Egbert, bambergi püspök, és Ottó meráni herczeg ; továbbá a münsteri és utrechti püspökök, a hennebergi és öttingi grófok és még többen, mindegyik számos kisérettel. Látszik, hogy nagy feladat várt a király hajóhadára, hogy e jövevényeket mind fel kellett venni. A spalatói találkozás julius hóra lévén kitűzve, most már gondoskodni kellett, hogy ott elég számú hajó legyen összegyűjtve. Természetes, hogy a király valamennyi az ő közvetlen fenhatósága alatt álló tengerváros hajóállományát Spalatóba rendelte ; és miután ez korántsem volt elegendő a sereg felvételére, láttuk hogy Yelenczében keresett pótlást. Az