Századok – 1894

Értekezések - GR. WILCZEK EDE. II. Endre király keresztes hadjárata - I. közl. 592

•604 or. wilczek ede. mely Bánkbán nejét a királyné elleni összeesküvéssel kapcsolatba hozza, egy későbbi kor képzelődése, több történetíró által világosan ki lett mutatva.) A hiányos és részben nagyon késedelmes bosszú, melyet Endre szeretett nejének gyilkosain állt, bizonyítéka annak, hogy mennyire megfogyatkozott már a királyi hatalom. Az itt érintett kedvezőtlen belviszonyokhoz azonkívül még külföldi bonyodalmak is járultak, főképpen a halicsi dolgok. Halicsban ugyanis, hol Endre kiskorú fia Kálmán lett királlyá választva, több ízben szükségessé vált a magyarok fegyveres beavatkozása, hogy a gyermekkirály ingatag trónjától meg ne fosztassék. Ily körülmény alatt tehát nem lehet csudálni, hogy Endrének annyiszor elhalasztott és a pápák által annyira sürgetett keresztes hadjárata uralkodásának csak tizenharmadik évében volt foganatosítható. Az 1217-ik évben utóvégre megérkezett az időpont, melyben a dolog csakugyan nem volt már elodázható, noha Endre készülődéseit még korántsem fejezte be, sőt ellenkezőleg pazar pénzkezelése által szorúltabb helyzetben volt mint -valaha. De a Szentszék végkép kifogyott türelméből ; a keresztes ügy nagy és lelkes előmozdítója, III. Incze pápa, meghalt ugyan 1216-ik év nyarán; utóda azonban, III. Honorius, folytatta erőlködéseit, és első sorban Endre ellen fordult, őt egyenesen az egyház átkával fenyegetvén, ha immár 20 év óta folyton elodázott kötelességét azonnal nem teljesíti. A pénzhiányt se ismerte el a pápa mentségül; utalt az 1215-ben Bómában tartott laterani zsinat határozataira, (melyben Endre követei is részt vettek,) melyek szerint az egyház jövedelmeinek huszad része a keresztes hadjáratra fordítandó és erélyesen követelte az azonnali indulást. Ezen pressiónak Endre ellen nem álhatott, mert a Szentszék haragját, esetleg átkát magára vonni végzetes lett volna, és azért engedett amannak ; különben voltak személyes okai is, melyek elhatározását megkönnyebbítették. Első neje Gertrúd gyászos halála után ugyanis Endre új házassági frigyet kötött 1215-ben Jolantával, Courtenay Péter franczia herczeg leányával ; e Péter rokonságban volt a flandriai házzal, melynek egy tagja, Henrik, mint latin császár a konstantinápolyi trónon ült, testvére Balduin halála óta, és miután Henrik gyermektelen volt, Péter igényt tartott a latin császárságra. Henrik császár 1216-ban meghalt, a konstantinápolyi trón üresedésbe jött, és Péter csakugyan fellépett mint trónkövetelő; a latin császáság főurainak egy része pedig nem őt. hanem vejét, Endre magyar királyt választotta császárnak. Endre örült e megválasztásnak, de elfogadását a pápa jóváhagyásától tette függővé ; és ez utóbbi, vagy félvén a magyar