Századok – 1894

Értekezések - GR. WILCZEK EDE. II. Endre király keresztes hadjárata - I. közl. 592

II. ENDRE KIRÁLY KERESZTES HADJÁRATA. 599 erdőkben termett a fa, mely hajóépítésre szükséges volt; az ottani népből toborzottá kizárólag hajóslegényeit és zsoldosait és az ottani partvárosokban, melyek a magyar védnökség alatt új felvirulásnak indultak, akadtak legveszedelmesebb versenytársai. Főképpen Jadrától rettegett Velencze ; mert amannak virágzó kereskedelme és nagyszámú hajóhada volt, és a többi kis köztársaságok között vezérszerepet játszott; de azért is, mert Jadra a magyar tengerparti hatalomnak legerősebb támpontja volt. A jadraiak jól tudták, hogy magyar uralom alatt fényes jövő vár reájuk, míg Velencze uralma egyértelmű a megsemmisüléssel,és szilárdan a magyarokkal tartottak. Onnét eredt Velenczének a XII. század alatt folyton ismétlődő Jadra ellen irányított támadása, mely azonban minden erőlködés daczára végeredményhez nem vezetett, míg Velencze utoljára a keresztesek ügyes felhasználásával czélját el nem érte. Mert a mi a történetben »negyedik keresztes hadjáratnak« neveztetik, nem egyéb mint Velencze háborúja először Magyarország, azután a byzanczi czászárság ellen, melyben az úgynevezett keresztesek csupán csak mint Velencze zsoldosai tűnnek fel. és mint ilyenek még a pápa átkával is daczolnak. Minden hadizenet nélkül támadt 1202-ben Velencze ősz és vak dogéje, Dandolo Enrico, franczia vitézekkel a készületlen Jadra ellen, azt elfoglalván, erődítéseit lerombolván és hajóit elkobozván; majd tovább vitorlázott Konstantinápoly elé, hol a keresztesek bosszút akartak állani a görög kormány és nép annyiszor tapasztalt csalfaságáért ; a pompás főváros 1204-ben csakugyan fegyveres kézzel lett elfoglalva, kegyetlenül feldúlva, az ország pedig a velenczeiek és keresztesek között felosztva. Egy franczia főúr, Flandriai Balduin, mint »latin császár« Konstantinápoly trónjára ült; egy lombard levente, Montferrati Bonifácz »Thessalonike királya,« két más franczia lovag, Champlitte Vilmos és De la Roche Ottó, az egyik »Morea«-, a másik »Athén herczegévé« lett, stb. a préda oroszlánrésze pedig Velenczének jutott, mely az aegéi-, Márvány- és Fekete-tenger európai partjait, és a legtöbb görög szigetet magának tartotta. k régi byzanczi uralom ki lett szorítva Európából Kis-Ázsiába, hol két új államot, a »nicaeai«- és »trapezunti császárságot« alkotott; csak egy tagjának a régi uralkodóháznak, Angelos-Komnenos Mihálynak sikerűit magát Európában mint »Epirus despotája« fentartani, és uralmát az ephemer thessalonikai királyság meghódítása által megszilárdítani. Egyáltalán a a keresztes vitézek által alkotott számos »latin« államocska, úgy Görögországban mint a keleten, többnyire korcsszülöttnek bizonyúlt, mely rövid és kínos vergődés után csakhamar megszűnt 39*