Századok – 1894

Értekezések - GR. WILCZEK EDE. II. Endre király keresztes hadjárata - I. közl. 592

GR. WILCZEK EDE. II. ENDRE KIRÁLY KERESZTES HADJÁRATA. 593 a mult és jelen törekvés között egy belső összekötő kapocs,, egy eszményi közösség, mely a két korszak lényeges eltéréseit bizonyos mérvben kiegyenlíti és maradandó érvényesség színvonalára helyezi, minthogy mind a kettő csak különböző kifolyása egy és ugyanazon állami tényezőnek, a szabad mozgás szüksége érzetének. A mely állam, a mely nemzet hátrál a tenger, ezen természetes határ elől, mely voltaképpen nem is határ, hanem a világélethez vezető küszöb, az magamagát szorítja a háttérbe, és önként lemond az életrevalóságról. Hatalom, anyagi jólét, haladás, műveltség, mind ennek majdnem feltétlen kelléke a tenger által közvetített nemzetközi, szellemi és anyagi kiegyenlítésben való részvét, legyen ez utóbbi akár harczias, akár békés természetű. Igaz, hogy a természet maga, hogy nemzetünk történelmi fejlődése, hazánk föld- és helyrajzi viszonya, és még számos más ok éppen a magyar ember elé különös nehézségeket és majdnem legyőzhetlen akadályokat gördített, hogy őt a tengertől elzárja, érzékét ennek helyes méltányolása iránt eltompítsa. A magyar nép nem is törődött vele, sőt, a mihelyt az idegen országba való betöréseivel felhagyott és rendes lakhelyekhez és életmódhoz szokni kezdett, inkább arra gondolt, hogy saját hazáját a külföld visszatorlásától megóvja, és ,határait előle elzárja ; de igenis törődött vele a nép feje, az Árpád véréből származó királyi ház. Árpád ivadéka, az első királytól fogva, ritka kivétellel lángeszű, erélyes és messzelátó fejedelmekből állott, kik népük gyökeres átalakulását csudálatra méltó gyorsasággal és czélzatossággal keresztülvitték, és bámulatos éleslátással felismerték az európai államrendszer lényeges tényezőit, az európai politika legtitkosabb rugóit, Világosan feltűnt előttük az új szerep, mely a nemzetre vár, ha csakugyan fen akar állani, és nem akar a hunnok vagy avarok sorsára jutni, kik fényes, de rövid dicsőség után még gyorsabb pusztulásnak indultak; felismerték, hogy a világrész súlypontja különös alakjánál fogva a Középtengeren fekszik, hogy ez éltetője és góczpontja annak szellemi és anyagi főérdekeinek; felismerték, hogy alapfeltétele a jelentőségnek, a hatalomnak, az anyagi jólétnek és a haladásnak, az, hogy minden állam a Középtengeren biztos lábot vessen. A lépés, mely az elméletet a ténytől elválasztja, csakhamar meg is tétetett, Magyarország és a tenger között terült el a horvát királyság, melynek trónján a XI-ik század végén Zvoinimir, (vagy keresztény nevén Demeter) ült, ki I. (vagy Szent)' László magyar király Ilona nevű nővérét birta nőül. A Zvoinimir halála után kitört belforrongások kívánt ürügyet szol-