Századok – 1894

Értekezések - MÁTYÁS FLÓRIÁN: Diplomatikai vitatkozások 581

DIPLOMATIKAI VITATKOZÁSOK. 5.83 Számos, Európa több országaiban kelt okleveleket •olvastunk, s rögtön csupa kedvtelésből basonmásoltunk is, hogy ne kelljen adandó alkalommal minduntalan felkeresnünk a levéltárakat, melyekben azok őriztetnek. így a magyarországiakon kivül rendelkezésünkre állanak Olasz-, Franczia-, Német- és Spanyolországban kiállított okiratok hasonmásai. Ezt nem azért említjük, mintha szakférfiúnak akarnánk tartatni ; bizony csak műkedvelők (dilettánsok) vagyunk mi, s kis jártasságunk éretlen gyümölcseivel soha sem alkalmatlankodtunk az olvasó közönségnek. Most is csak azért szólalunk fel, liogy a tanuló ifjúságnak kedve kerekedjék ezen unalmasnak látszó, tudomány alapelveivel bővebben megismerkedni. A latin grammatikáról gyermekkorunkban azt tanultuk, hogy annak négy követelménye van. A kérdésre : Quid est grammatica latina?« így kellett felelnünk: »Est ars bene latine legendi, scribendi, iiitelligendi et loquendi.« A diplomalikának is négy főkelléke van : a diplomák helyes olvasása, — a szokásos formulák és műszavak helyes értelmezése, — végre az írás és pecsételési módok korszerű ismerete. Lássuk most. mikép lehetne az előfordult félreértést helyes értelmezéssel ellensúlyozni. Miért ne mondhatnók élő emberről, hogy ő boldog vagy kegyeletes emlékű? (beatae vagy piae memoriae). Hisz ez azt .jelenti, hogy arról, kit ismerősei így neveznek, mint boldog életű, vagy kegyeletes önviseletű emberről emlékeznek. Aki életében ily jellemzést nem érdemelt, azt holta után csak hízelgői mondhatják arra érdemesnek. De lássuk a tényeket. Épen 1086-ban történt, hogy Belgiumban, a Fossensis monostorban Henrik a lüttichi püspök ünnepiesen fölvétette sírjából és dicsőítette Foillán püspök és vértanú tetemeit ; Hillin pedig a helybeli kanonok megírta és kiadta az akkor ott végbement csodás jelenségeket. Henrik, az említett püspök, 1076-ban kezdte hivatalát, és 1091-ben vált meg attól és földi életétől. Mégis így ír róla Hillin kanonok : »Matróna quaedam Henrico piae memoriae episcopo, sibi sanguine proximo, quod in corde haberet professa est, Anno incarnationis dominicae milesimo octogesimo sexto, tertio îionas Septembres, indictioiie 38*