Századok – 1894

Tárcza; Állandó rovatok - Vegyes közlések - 573

tárcza. 575 hangon irt fölhívást tett közzé, melyben az érdeklődőket azokat t. í. kik a Társulat létesítéséhez hozzá akarnak járulni, aláírásra hívja fel. E fölhívás egyes részeit bemutatjuk olvasóinknak, azzal a kijelentéssel, hogy a ki olvasóink közül részt akar a Társulatban venni, annak nevét a nálunk letett ívre szívesen följegyezzük. »Nagy, fényes története van — mondja a felhívás — hazánknak. Annyi a név, melyre büszkék lehetünk ; annyi a hely, mely fényes emlékeket köt magához, melynek csak nevére is lelkesülten feldobog minden magyar kebel ... De mind e helyek között első helyen áll Esztergom ! Esztergom hazánknak messze kezdetétől fénypontja ! Igen, fénypontja ; mert mindazt, mit egyes városaink, helyeink külön büszkeségük gyanánt tudnak felmutatni, azt Esztergom mind önmagában egyesítve birja. Ha büszke Visegrád, ha büszke Buda királyaink székhelyéről : Esztergom is büszke lehet, mert kik e királyok sorát megkezdték. Esztergomban birtak palotával. — Ha büszke Székes-Fehérvár királyaink koronáztatásáról : Esztergom még büszkébb lehet ; mert itt koronáztatott meg hazánk legelső, legnagyobb királya, sz. István. — Ha büszke Székes-Fehérvár királyaink temetkezési helyére : Esztergom is büszke lehet, mert egyik nagy reményekkel kecsegtető, ifjú királyunk III. István és hazánk második alkotója IV. Béla, Esztergom földjébe tevék örök nyugalomra tagjaikat « Így vezettem be 30 évvel ezelőtt egy Esztergomról szóló történeti munkámat s igy folytathatnám, ha nem volna mindenki előtt világos, hogy városunk és vidéke nemcsak nemzeti multunk, hanem a korábbi középkor, az ókor római uralma, de sőt az emberi művelődés legősibb idejéből is mutathat fel emlékeket és talán még sokat rejt keblében, a mit csak a véletlen vet ki onnan s azután másfelé elkallódik. Ily művelődéstörténeti emlékeknek felkeresése, megőrzése, dicső multu városunk és vármegyénk történetének a mai kor tudományos követelményeinek megfelelő megírása : ez volna egy Esztergomi régészeti és történeti társulat« legközelebbi czélja. Az idén van kilenczszáz (900) éve annak, hogy Sz. Adalbert benczés szerzetes és prágai püspök Esztergomban megkeresztelte István névre hazánk első sz. királyát. Esztergom ezt a világra szóló történeti eseményt nem ünnepelheti meg méltóbban, mint hogy ha egy, városunk és megyénk múltját felkutató társaságnak ad életet. A legközelebb múltban is oly fényes jelét adta közönségünk egy középkori emlékünk felkutatásánál, hogy nem csak födözte az ásatás költségeit, hanem egy kis többletet, mintegy alakuló társulatunk mustármagját (152 frt 91 kr) el lehetett helyezni gyümölcsöztetésül. Ennek ujabban ismételve jelét adta nagyérdemű közönségünk, midőn dr. Hampel József és dr. Frölich Bóbert akadémikusok és szaktekintélyek eszménk propagálása czéljából városunk és megyénk ó-kori múltjáról oly tanulságos előadásokat tartottak. Ily szórakoztatóan ismeretterjesztő estélyek rendezése, muzeum alapítása és időszaki folyóirat, illetőleg évkönyv szerkesztése és esetleg ásatások rendezése stb. stb. volnának azon eszközök, melyekkel alakuló társulatunk czélját megvalósítani szándékozik. — HORVÁT ÁRPÁD diplomatikai előadásaira a folyó tanév első felében tizennégy hallgató volt bejegyezve, a második felében pedig tizenhárom ; a legszorgalmasabbak, legjelesebbek ezek : Barcsa János, Karny Ferencz, gróf Klebelsberg Kúnó, Smoquina Marius, Tompa Antal és különösen Heidrich Antal.