Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Pisani: La Dalmatie de 1797 aá 1815. Ism. Fest Aladár 538

történeti irodalom. 545 jogai vannak Dalmácziára«, melyeket most érvényesíteni akar. Zárából Sebenicóba indult, hol a hódoló lakossággal szemben szerencsekívánatait fejezte ki, hogy a város ismét régi urának, a magyar királynak hatósága alá került. Következő nap már Trauba vitorlázott, hol kiáltványában ismét a »magyar király ő felségére« hivatkozott. Julius 13-án Spalatóba érkezett, Itt 'egy üdvözlő küldöttség bárkákon, magyar lobogó alatt jött hajójára, az »Ausztriára«. Erber ez utóbbi tényre nézve már meg nem állhatja, hogy kommentárt ne fűzzön hozzá. Szerinte »ez a tény csakis Rukavina jelentésében foglaltatik, kinek mint később látni fogjuk (mi ugyan nem láttuk) — különös érdeke volt, hogy a dalmaták magyar érzelmeit föltűntesse«. (61. 1.) — Ennyire tán még sem szabad mennie a gyanúsításban egy történetírónak; csak nem akarja velünk elhitetni, hogy egy tábornok az ő hivatalos jelentésében czélzatosan . . . füllentett volna ? — Pisani itt már eltér Erbertől, s ugyané tényhez —- egész tárgyilagosan — azt a megjegyzést fűzi, hogy »azon arányban, amint Rukavina előbbre halad, mindinkább formálisan mint a magyar király képviselője szerepel, míg a tüntetések magyar jellege is mind jobban kidomborodik«. (37. 1.) — Mi ezt nagyon természetesnek találjuk. Zárában Rukavina még nem tesz külön említést a magyar királyról, — csak »régi történeti jogokat« említ. Itt azonban értesülést szerez arról a hangulatról, melyet már a zárai konzul első tudósításából ismerünk, s útközben mindinkább megbizonyosodik róla. Ehhez alkalmazkodik tehát, hogy magának a lakosság rokonszenvét biztosítsa s a hódoltatás művét siettesse. Hogy épen Spalatóban nyilvánult legföltünőbben a régi hagyományokon alapuló magyar érzelem, azon senki sem fog csodálkozhatni, aki tudja milyen szerepe volt e városnak a magyar uralom idejében. Spalatóból Rukavina Brazza szigetére ment át; onnan Lesina, Curzola, Lissa szigetekre s végűi Almissa és Makarska városokba. A lakosság mindenütt önként és örvendve hódolt s lelkesedve tette le a hűségesküt. Ezzel a tábornok három hét alatt bevégezte a szorosabb értelemben vett Dalmáczia behódoltatását, s még ugyanazon julius hó utolsó napjára visszaérkezett Zárába. Innen még ugyanaz nap terjedelmes tudósítást küldött Thum Rajmund grófnak az okkupált tartományba kijelölt polgári kormányzónak.1) Jelenti, hogy »ez idő szerint az egész ') Pisani szerint e jelentés Thugut-hoz volt intézve. Ki téved a kettő közül, el nem határozhatjuk.