Századok – 1894

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Nyomozások egy középkori magyar tudós életviszontagságainak földerítésére 387

ÉLET-VISZONTAGSÁGAINAK FÖLDERÍTÉSÉRE. 389 jelel. Ennek a Benedeknek azonossága azzal, a kit a párisi egyetem tizenhat évvel utóbb kérkedve vall egykori tanulójának, — szintén valószínűnek látszott ; de bizonyítást követelt. A nyomozást folytatván, okmánytáraink név- és tárgymutatóinak áttekintéséhez fogtam. A mikor a »M. T. Akadémia Történelmi Bizottságának oklevélmásolataiét ismertető kiadványra x) került a sor, megragadta figyelmemet ez az utalás: »Benedek mester lázadó-főnök 14U3.« Kétségesnek tűnhetett föl, hogy az a tudós férfiú, ki Bécsben az égi testek természetének és az emberek sorsára gyakorolt befolyásának titkait fejtegette ; az a ki Párisban tudományosságávál köztiszteletet vívott ki : később »lázadófőnök« gyanánt szerepelt. Azt véltem, hogy elfogatásának okát ii tudományos pályához közelebb eső téren kell keresnem ; abban például, hogy a párisi egyetemtől felkarolt XIII. Benedek pápához csatlakozván, vonta magára a IX. Bonifáczhoz és VII. Inczéhez ragaszkodó magyar főpapok üldözését. Mindazáltal nem mulasztottam el a Történelmi Bizottság gyűjteményében őrzött 1403-ik évi iratnak másolatát kérnem, a mit a bizottság tisztelt előadója, Fejérpataky László barátom, lekötelező szívességgel megküldött.2

) Ez Zsigmond királynak 1403. szeptember 6-ikán Esztergomból Raguza város közönségéhez írt levele, melynek legelején közli, hogy (Csehországból) szerencsésen Budára érkezett, s míg itt időzött »bizonyos Benedek mester — úgymond — a római és kánoni jog tudora, megfelejtkezve az ő tanárainak •és mestereinek tanításáról, úgyszintén elfelejtve a tőlünk bőségesen ráhalmozott jótéteményeket, más ellenségeinkkel egyetemben, nyolczszáz lovas élén, ránk támadott ; mi azonban őt, egész haderejével együtt, Pest város határánál, Isten segítségével, leküzdöttük, most pedig bilincsekbe verve fogságban őrizzük.«3) >) Szerkesztette Óváry Lipót. Megjelent 1890-ben. 3) Időközben rájöttem, hogy az irat közzé van téve az Akadémia egyik kiadványában : Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (1887) 846. lap. 3) »Incolumes pervenimus Budám, ubi dum cum prelatis et baronibus constituti sumus, quidam magister Benedictus, utriusque juris pro-26*