Századok – 1894
Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Schrauf Károly: Magyarországi tanulók külföldön. II. A bécsi egyetemen. Ism. Dr. Váczy János 355
történeti irodalom. 357 76,730 dénárnyi összeget fizetett a XIV. század második felétől 1460-ig. Átlag ez összegből egy tanulóra 23'9 dénár esett s még ez az átlagos szám is nagyobb l'l dénárral, ha csak a kétségtelen magyarországi származásúakat tekintjük. Schrauf összehasonlításokat tesz a más nemzetiségűek s a magyarországi eredetűek csoportja közt s arra a következtetésre jut, hogy emezek legtöbbet fizettek, az egészen szegények száma pedig legkisebb e csoportnál. De a buzgó kutató még tovább megy. Összeállítja, hogy a hallgatók az egyetemi élet keretén kívül milyen társadalmi állást foglaltak el. »Érdekes, — írja a Bevezetésben — hogy az egyházi méltóságok és világi nemesek oly nagy tömegét találjuk köztük (a »nacio Ungarorum« között), mint egy más nációnál sem.« Erre nézve közli az index dignitatumot, a mely egyrészt az egyháziak rendjéből, másrészt a legkiválóbb magyar családokból származott hallgatókat csoportosítja. A nagyérdekű bevezetésben nemcsak az itt rövidre vont adatok vannak bővebben tárgyalva, de az anyakönyvek bibliographiai leírása is, a melyben számot ad a szerző a könyvben közzétett adatokról. E rövid néhány sor, a, melyben Schrauf művének feltűnőbb megállapodásait röviden ismertettük, fogalmat nyújthat a szóban levő munka kiváló becséről, a melylyel ily irányú publicatióink egyike sem versenyezhet ; mert az eddigiekben inkább csak nyersanyagok vannak, míg a Schrauf könyve mintegy kész leltára műveltségi viszonyainknak. Annál méltánylandóbb e munka becse, mert szerzője idegen nemzet tagja, a kit csak az irántunk való dicséretes rokonszenv ösztönzött e fáradságos búvárlatra. Legyen szabad azonban a szerkesztésre nézve egy pár igénytelen észrevételt tennünk. Nem lett volna-e jó s a kezelhetőséget megkönnyítő, lia a szerző a főanyakönyvből kiírt tanulókat folyószámmal látja el? Nem lehetett volna-e a joghallgatókat a helyett, hogy külön összefoglalja, mindjárt a főanyakönyv adatai mellett megjegyezni? így talán könnyebben áttekinthető lett volna az anyag s nem kellett volna az adatokat űjra ismételni, a mi a különben is terjedelmes publicatiónak előnye lesz vala. Természetes, hogy az egyes, általa magyarországinak fölvett városok némelyikéhez kétségek férnek : de e kétségeinket elhallgatjuk annál inkább, mert a munka jelességét, Schraufnak a magyar középkori művelődés történetének számára tett nagy szolgálatát örömmel ismerjük el. DR. VÁCZY JÁNOS. 24*
