Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Békefi Remig: A czikádori apátság története. Ism. Dedek Crescens Lajos 342

történeti irodalom. 343 Katona István magasabb szárnyalású szelleme merészen lépett ki ama szűkebb körből, a melyben elődjei mozogtak. Nagy arányokra törekedett. Felhasználta mindazon anyagot, a melyet előtte a történelem munkásai összehalmoztak, anélkül azonban, hogy azt tetszetősebb formákba önteni, pallérozni s jótékony melegséggel felruházni képes lett volna. Művét hatalmas koczkakövekből alkotta meg s azért monumentális, de hideg épületet alkotott. Hiányos részletekből, hiányos egészet rótt össze. Évtizedeknek kellett mégis eltelniök, míg utódai e nagy mű varázslata alól fölocsúdtak. Számtalan munkás kéznek, a hála, az elismerés rögtöni megnyilatkozása nélkül, odaadóan és önfeláldozással kellett szorgalmatoskodnia, míg az egyes részletek tökéletesbítésével, kicsiszolásával történelmünk egyes kérdéseibe oly világosság tudott vetődni, a mely elhomályosítá a História Critica nimbuszát. Egy új, magasztos szellemi áramlatnak, a nemzeties iránynak kellett hódító útját bevégeznie, míg megszülethetett a nemzet Horváth Miliályja, a ki ékes tollával, átható elméjével, vas logikájával, geniális alkotó erejével, csodás egésszé tömörítse a buzgolkodó napszámosok kezemunkáját, buzgó fáradozásaik gyümölcsét. A Magyarulc története hatalmas alkotás, melyet a mester új, nemzeti stílben épített fel. Minden betűje, minden sora életet lehel, mert Horvcitli nemcsak a saját és elődjeinek tudását, hanem szivének melegét, lelkének lelkesedését, igaz magyar valójának szeretetét önté bele. Sok részében befejezett egészet nyújtott, mert befejezett részleteket rótt össze. Ám azért a csillogó kiilső sok hiányt takart. Ott, hol a részletek munkája még teljesen hiányzott, vagy tán csak félig készült el, a díszítések ügyes alkalmazása, a konstrukczió művészi kezelése sok homályos, tisztázatlan kérdés lepleűl szolgált, Horváth Mihály művének varázslata alatt állunk ma is. De nem vagyunk többé annyira elfogultak, hogy be ne látnók annak fogyatkozásait. Az újabb történelmi kutatások mindinkább meggyőznek minket arról, hogy még nagyon sok a tenni, nagyon sok a pótolni való, míg oly anyagot hordhatunk öszsze, a melyből majd egy új mester megalkotja, a történelmi tudomány mai álláspontjának megfelelő » Magyarok történelmét«. A monografikus irodalomnak súlyt és fontosságot éppen ezen körülmény kölcsönös. Minél több instituczió, minél több kérdés nyer ily módon, szakszerű feldolgozást, annál szilárdabb, becsesebb anyag gyű: egybe a jövő historiograph részére. Nemcsak a nemzeti élet egyes phasisait, hanem annak minden szereplő egyéneit, eszközeit, okait, a legjelentéktelenebb mozza-