Századok – 1894
Hivatalos értesítő - Titkári jelentés 1893. évről 280
284 hivatalos értesítő. 284 (a török hódítás kezdete és Ki volt a vak török császár ?). Harmath Károly (Egy XVI-ik századi emlékkönyv), Komáromy András (Egy hamis pénzverő), Dedek Crescens (Történelmi kutatások a külföldi levéltárakban), Czékus László (A Bodon család levéltára), Karácsonyi (a Hartvik-vita sarkpontjai) s Thaly Kálmán (a Yaczulik-féle okmányok bemutatása). Magáról a három folyóiratról mely Társulatunk kiadásában — részben az Akadémia pártfogása mellett — jelenik meg, e helyen keveset mondhatunk. A felolvasások a Századokban jelentek meg, mely irodalmi rovatában arra is törekedett, hogy a külföldi irodalomnak hazánkat érdeklő termékeit ismertesse. A Történelmi Életraj zok-hsn két illustrált életrajz látott világot. A Történelmi Tár mult évi folyama is hazai és külföldi levéltárakból a magyar történetírás sok uj forrását nyitotta meg, melyek jelentékeny része máskülönben nehezen volna hozzáférhető, s több becses forrás-kritikát közölt, melyek történetünk egyik másik vitás kérdésének eldöntéséhez lényegesen járulnak. Jelentésem végéhez érve, pár szóval még a mult évben elért anyagi eredményekről kell megemlékeznem. Az 1893 év végéig bejelentett alapítványok összege volt: 45,173 frt. Ebből a mult év végén tényleg befizetett vagy kötelezvényekben biztosított 43,900 frt alapítványt mutattunk ki. Az alapítók sorában 92 várost, törvényhatóságot s erkölcsi testületet számíthatunk tagjainkúl. A halálozás és kilépés által évdíjas tagjaink számán ejtett csorbát kárpótolta az ujon belépő tagok száma összesen 123 uj évdijas tag lépett be december végéig. Megelégedéssel constatalhatjuk, hogy választmányunk bölcs intézkedése következtében a refundálás végrehajtatott s e tehertől megszabadulva a történetírás érdekeinek még több szolgálatot tehetünk. Bizonynyal, tisztelt közgyűlés, önök pártfogása, támogatása és ügyszeretete tette lehetővé ez eredmények elérését, — s ha ez az ügyszeretet nem fog lankadni hanem emelkedni, aggodalom nélkül nézhetünk a jövő elé : a közt a sok új eszme közt mit a század vége lebontott, érintetlenül fog megmaradni a magyar történetírás szent ügye ; irodalma izmosodni, gyarapodni, fejlődni fog! Budapest, 1894. február 15-én. Szilágyi Sándor s. k. titkár.