Századok – 1894

Hivatalos értesítő - Titkári jelentés 1893. évről 280

hivatalos értesítő. 281 szó körvonalozza kötelességünket: a történeti anyag összegyűjtésével és feldolgozásával tenni szolgálatot a magyar történetírásnak, kritikailag tisztázni a vitás pontokat, megoldani a homályos problémákat, szélesbíteni tudásunk látkörét s a feldolgozásban arra törekedni, hogy ez a nagy közönségre nézve is hozzáférhetővé legyen. Nehéz de nem elérhetetlen feladatok, s lia minden évben egy lépéssel haladunk a kitűzött ezél felé, a siker nem marad el. Egy egész történetírói iskola, mely társulatunk kebelében erősödött, izmosodott s részben fejlődött, dolgozik e feladatok megoldásán, s választmányunk is mindig számot vetve a lehetőséggel, azaz az anyagi és szellemi erőnek egyensúlyban tartásával, teljes buzgalommal támogatja törekvéseiket. Épen e törekvésének volt a következménye, hogy a »népszerű felolvasások« megtartására megtette az első lépéseket, a rendezési teendőket egy kebeléből kiküldött állandó bizottságra ruházván. Bár nem könnyű a feladat, megoldása elé némi reménynyel és bizalommal tekinthetünk. A magyar történet még nincs levéve a napirendről, bár az érdeklődés iránta ma mögötte marad annak, melylyel fejlődése első stadiumában karolta fel a nemzet, s melyet az elnyomatás első éveiben tanúsított iránta. Mintha már nagykorúsította volna : állj meg saját lábadon, nem vagy többé gyermek és lábodra nincsenek békók verve. Ugy van, de gyökerének mégis a haza földjéből kell táplálékát merítni; abból nőtt ki s csak abból élhet. A ma folytatását képezi a múltnak, szerves egész azzal. Hiában minden kisérlet lenézni, megtagadni, kicsinyleni akarni azt: a történetnek és jognak együttes folytonossága van. Egy kiváló szépirodalmi társulatnak nagynevű elnöke egy a napokban tartott elnöki beszédében hangsúlyozta, hogy a mai szépirodalom többé nem fordúl a történethez ; a modern élet foglalja el egészen. Csak úgy mint a politikai életben a modern eszmék áramlata háttérbe szorította a múlt hagyományait. Mintha az összefüggés a múlttal ketté volna vágva, s az actualis kérdések a fejlődési processus tisztító tüzén nem mentek volna át. És mégis, mondjanak bármit ezekről a »rég elavult történeti szellemekről« — még is feltámadnak azok! Mert ez az áramlat tényleg létezik : érezzük, tapasztaljuk s küzdünk ellene. Az a phalanx, mely társulatunk körül gyülekezett s jó és rosz napokban kitart velünk, ad erőt és kitartást a küzdésre. S ebben a közönségben bízva indítjuk meg a népszerű előadásokat. Bégi történetünknek annyi kincsét hoztuk mi már felszínre, annyi szép és megkapó mozzanatoknak körvonalait domborították ki kutatóink, hogy az alkotó