Századok – 1894
Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: A Hartvik-vita sarkpontjai - I. közl. 1
A HARTVIK-VITA SARKPONTJAI. 19 mutatták, s azért e pápa bullájában már e legendára hivatkozik.1) A második, hogy a kalocsai érsek és püspöktársai 1201-ben e legendának jóváhagyását kérik.2 ) A mint látjuk, mind a kettő nagyon könnyen megtörténhetett, mert, még ha a pesti codex csak 1180-ra készült is el, volt idő bőven, hogy arról másolatokat vegyenek s azokat a szentszék elé terjeszszék. De megdőlnek azon bizonyítékok is, melyekkel eddig a pesti és a magyaros Hartvik-legendáknak a XIII. században való keletkezését vitattuk pl. a kőrakásokról, Szent-István szentté avattatásáról szóló részletek Kálmán királyunk koránál későbbi időre mutató jelei. Mert hiszen ezek Hartvik eredeti művében — a nagy legendában — nem fordulnak elő, hanem csak a pesti codex szerkesztőjének toldásai, s ennek korával (1170—80 évek tája) nagyon szépen összeférnek. Foglaljuk össze röviden az eddig előadottakat. Minthogy a pesti codex kútfeje minden magyaros Hartvikféle legendának, ezt pedig sokszoros ellenmondásaiból következtetve azon Hartvik püspök — a ki Pauler Gyula úr szavaival élve »tőle telhetőleg jól csinálta művét« — nem Írhatta, sem a pesti codex legendája, sem az ebből keletkezett magyar Hartvik-féle legendák nem származhatnak egészen a Kálmán királyunk számára iró Hartvik püspöktől. Hanem a dolog úgy áll, hogy Hartvik Kálmán király korában megirta az eddig nagy legendának ismert életiratot, ezt azután 1170—80 körül egy székesfehérvári kanonok Szent-Istvánnak kis legendájából, tovább Szent-Imre életiratából, a székesfehérvári egyház kiváltságleveléből és egyéb forrásokból vett adatokkal kibővítette. Az ekként készült pesti codex féle legendából, a fölöslegesek, a magyar nemzetre nézve sérelmesek és grammatikailag vagy időrendileg világosan hibás részek elhagyásával keletkeztek a magyaros Hartvik-féle legendák. Hogy ez utóbbiak nagyobb része csak 1201 után készült, arra elég kézzelfogható bizonyítékunk van. Ugyanis 1201-ben >) Theiner : Monum. Hung. s. ill. II. 212. 2) Theiner : Monum. Slav, merid. I. 57. 2*
