Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Horváth Cyrill: Pomerius. Ism. Crescens 250

történeti 11!ol) mv im. 251 -zítve veszi az olvasó. A kép, melyet a középkor e kiváló alakjáról kapunk, nem teljes ugyan, de eléggé körvonalozott. Egy újabb lépés a világosság felé, a mely hogy valaha teljes leeud-e, nagyon kétséges. Tudjuk, hogy külső történelmi adataink e nagy iróról alig vannak. A XV. század történetírása nem emlékezik róla egy szóval sem. Az első, aki nevénél többet említ róla, Idvónffy volt. Szerinte Pelbárt nagytudományú férfiú volt, de idomtalan görbe orra és rút ábrázata miatt nevetség tárgyául szolgált. Egykorú s megbízható adatokkal azonban, úgyszólván, csak a krakkai egyetem évkönyveinek feljegyzéseiben találkozunk s ezek is oly szűkmarkúak, hogy még a, jeles író nevének teljes megállapításához sem nyújtanak elégséges támpontokat. Az irodalom-történész tehát pusztán az író műveiből merítheti adatait és érveit, csupán belső indiciuniókból alkothatja meg alakját. Nehéz, nagy lelkiismeretességet, sok türelmet. kitartó szorgalmat igénylő munka ez, a melylvel az eredmény csak ritkán áll arányban. Horváth Cyrill ily nagy munkát végezett s az eredménynyel meg lehet elégedve. Az az ösvény, a melyet Szilády Áron nyitott volt. jó kalauza lett. Nem csoda, hogy vannak dolgai, a melyekkel most már a mester nyakára nőtt. Szerzőnk művét három részre osztotta. Az elsőben Pelbárttal és munkálkodásával foglalkozik; a másodikban Pelbárt viszonyát hazai kódexeinkhez határozza meg; míg a harmadik részben az előbbiek illusztrálásához vezető jegyzeteket gyűjti egybe. Szép epilógusát képezi az érdekes műnek a függelék, melyben Pelbárt nagypénteki beszédéből mutat be egy részletet s reá mutat a siralmak egy régi forrására. Az első részben leggyöngébb a szerző ott. a hol Pelbárt •nevéről, születéséről és egyéb személyes vonatkozású dolgairól szól. A Pelbárt nevet, a Pűibartus révén, a Willibrord magyaros alakjának mondja. Igaza lehet, de állítását bebizonyítani nem tudta. Sokkal fejlettebb történeti érzékről tesz tanulságot e rész második fejezete, a melyben Pelbárt irói működésének chronologiáját alapítja meg. úgyszólván megdönthetetlen logikájú okoskodással. Kendkiviil érdekes dolgok azok. a melyeket szerzőnk Pelbártnak, az embernek jellemére nézve elmond. A magyar műveltség és irodalom öt századon keresztül az egyházi szellem fejlődésének útját követte. Kulturánk, fol a mohácsi veszedelemig, az egyházra támaszkodott. Az iskolát a kereszténység