Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Zichy Antal: Gróf Széchenyi István hirlapi czikkei. I. II. kötet. Ism. dr. Váczy János - 242

249 történeti ikodafiom. következtében elérhetni, mely ingerlő léte által raeg nem szűnő fagyos vizet öntött udvarunk jó szándékára, melyet ítéletem szerint sokkal ildomosb, sokkal bölcsebb lett volna lehetőleg ápolni és érlelni s ebbeli jó szándokát kitelhető módon segítni elő.« Meghatólag panaszolja Széchenyi: hányan gyanúsították legönzetlenebb szándékait is e miatt, s midőn megvetve a nagy közönség olcsó tapsait, ment a maga útján, hányan elítélték s tevékenységét mintegy megbénították. íme legjobb barátja is a kárhoztatok táborában áll s elitéli oly beszéd miatt, a melyet nem is olvashatott. (Mert a Széchenyi akadémiai beszéde később jelent meg, mint a Wesselényi kemény kritikája.) Nemzetünk legnagyobb baja mindig a félreértés volt. Ez ellen kell neki is folyvást küzdenie, mert a magyar nem akarja belátni, hogy hátramaradásunk főokai »hibás szerkezetekben, szövevényes viszonyokban, elavúlt, elkopott intézményekben« vannak s nem egyénekben, azoknak rosszakaratúban. De ő erőt vesz önfájdalmán. Hiszi, hogy felvilágosításai más véleményre bírják régi barátját. Azért arra szólítja fel, hogy fogjanak egymással újra kezet, így még elérhetnek valami nemes czélt. Változott a nemzet állapota roppant nagyot : magyar a törvény nyelve, a mi már egymagában is új élet jele; azon kivül »annyi jeles törvény hozatott, hogy az, ki a kormányban még ma is systematicus magyar olvasztót és alkotmánycsorbítót lát. az valóban gyógyíthatatlan és alkalmasint azt sem hiszi, mikép a hold éjjel, a nap ellenben nappal világít.« Ez úttal Kossuthnak is ismétli jobbára a Kelet népe vádjait. Mutasson neki Kossuth kivezető útat a bonyodalomból ; mondja meg nyíltan, mily módon kívánja a nemzetet vezetni. Ha minden higgadt gondolkodóval úgy bánik el a Pesti Hirlap, mint ő vele : mit várhat a nemzet ezen »újnemű reformátoroktól?« Széchenyi óráról-órára közeledni látja a legnagyobb veszélyt, a mely hazánkat érheti a szenvedély szavára hallgató nagy tömeg meggondolatlansága miatt. A feltiizesűlt indulatot semmi lehetséges megoldás sem hűtheti le, mert — s itt Széchenyi mély phsychologiával magyaráz — a nagy közönség csak a szavak csilláma után rohan, a nélkül, hogy a lényeget is keresné. Alljon azért minden magyar férfiasan helyt, még megmenthető a hon. »De késni nem szabad, mert az indulat és vakhév harapódzó, s olyan, mint a tűz. Ma még meggyőzheted, holnap már erőt vesz rajtad s lobra gyúl, melyen nem fog hatalom, s mely addig lángol, míg mindent porrá nem hamvaszt.« Széchenyi e czikkben s a »Mély számoló tanítványom«