Századok – 1894

Könyvismertetések és bírálatok - Zichy Antal: Gróf Széchenyi István hirlapi czikkei. I. II. kötet. Ism. dr. Váczy János - 242

243 történeti ikodafiom. tossága méltán megköveteli, hogy szakfolyóirataink annál nagyobb figyelmökre méltassák, nemcsak, mivel e hosszabbrövidebb czikkek Széchenyi egyéniségéhez megbecsülhetetlen adatokat szolgáltatnak, hanem mivel újabb nemzeti fejlődésünk történetének egész folyamára élénk világot vetnek, mindegyik czikk egv-egy mozzanatát jelölvén szellemi vagy anyagi haladásunknak. a mely oly szoros kapcsolatban van Széchenyi pályájával. Pusztán a journalistika történetének szempontjából is kiváló becsű e gyűjtemény. Rendesen Kossuthot tartják a magyar journalistika megteremtőjének a Pesti Hírlappal, a mi sok tekintetben igaz is, ha azt az eleven hatást tekintjük, a melyet Kossuth Pesti Hirlapja a közönségre tett. A közvélemény hullámzása, bizonyos izgalom utáni vágya, ügy szólva napról-napra való újságkivánsága, mely egy-két órára teljesen lekösse figyelmét, Kossuthban találtak legélénkebb tolmácsra. E részben koráig senki sem versenyezhetett vele. De a ki a fejlődés menetét nvomról-nyomra kiséri ; be kell vallania, hogy e téren is Széchenyi az első úttörő. 0 vet föl először közérdekű kérdéseket s ügyekszik azokat megfejteni úgy, hogy az újjáalkotás nagy munkájában elmélkedésre serkentse a nemzetet, részesévé tegye önsorsának jobbra fordításában s hozzászoktassa a nyilvános eszmecseréhez. Előtte sem politikai, sem közgazdasági kérdések rendszeres fejtegetését meg sem kísérlettek. Az eszmék vitatásának önálló felfogása csupán az irodalmi világban, főleg a nyelv fejlesztésének fontos kérdéseiben volt észlelhető. Más téren az egyéni felfogás vagy teljességgel nem, vagy csak igen félénken mert nyilatkozni. Széchenyi az első, a ki a közgazdaság s a mívelődés más nagy kérdéseit sajátos egyéni felfogásával hírlapban fejtegeti, útat jelölve itt is, amelyen először némi közvéleményt alkosson, azután ezt foglalkoztassa s mintegy ellenőrzőjévé, bírálójává avassa. Széchenyi az első, a ki az egész nemzet közös érdekeiről szól, a ki először száll szembe hatékonyabban a megcsontosodott régi, avúlt nézetekkel, a melyeknek tarthatatlansága senki előtt sem oly világos, mint ő előtte. Szabadon, de körültekintőleg, óvatosan nyilatkozik. 1840-ig mondhatni ez óvatosság kevésbbé feltűnő, azon innen megfontolóbb, mert aggodalmai támadnak a nyomába lépő erőszakosabb reform-kívánók működései fölött. Ó az első magyar hírlapíró, a ki a nyilvánosságra támaszkodik, s a ki az érdek-keltés mesterségét megkísérli, hogy tevékenységre bírja az elméket. Kétség kívül nagy a különbség közte és Kossuth közt nemcsak tehetségeikre nézve, nemcsak a korra nézve, hanem SZAZAUOK. 1894. III. FÜZET. 17