Századok – 1894

Értekezések - ÉRDÚJHELYI MENYHÉRT: A karlóczai patriarkátus és a boszniai gör. kel. egyház 224

ËS A BOSZNIAI GÖli. KEL. EGYHÁZ. 2 29 nektek adtak, egész Görög, Szerb, Bolgár és Dalmátországban, Bosznia, Jenopolia és Herczegovinában, továbbá Magyar- és Horvátországban«.1

) A szerbek tekintettel e kiváltságokra, hangsúlyozták, hogy az érsekválasztási jog az összes fonnevezett országok szerb lakosságára vonatkozik, tehát a belgrádi érsekség tulajdonképpen csak püspökség, valódi érsek Csarnojevics utóda, mint az összes szerbség egyházi feje, bárhol lakjék is az. Ezen nézet nyílt határozatban nyert kifejezést az 1722. évi egyh. kongresszuson. A kongresszusi határozatot a kormány nem hagyta jóvá, mivel Bécsből aggódó szemekkel nézték a magyarországi szerbek egyházi főnökségének egyesítését a Szerbiában lakókéval. Főleg azért, mivel nem akarták, hogy a szerbek főpapja oly területen székeljen, mely nincs oly szoros kötelékkel fűzve monarchiánkhoz, mint a régi székhely : Karlócza s így attól is tartott a kormány, hogy a török iga alól felszabadult Szerbia lakosai országukat idővel a császári hatalom alól is függetlenítenék s ebben az iniciativát épp az érsek tehetné, mint tette hajdan Csarnojevics, ki népét kivezette a török uralom alól. Szóval tény, hogy a bécsi kormány nem akarta megengedni Csarnojevics székének Belgrádba való áttételét. A szerbek az 1722. évi kongresszusi határozattal tényleg kifejezték azon meggyőződésüket, hogy a karlóczai érsek szent Száva utóda. Csarnojevics utódát tekintette az egész balkáni szerbség egyházi fejének s ez okból a kormány annak császári és királyi privilégiumokkal körülbástyázott székét teljesen biztosított területen, a monarchia határán belül akarta tartani. Ezen intenczió vezette a kormányt, midőn az 1722. évi kongresszus határozatát el nem fogadta. A szerbek mind ennek daczára megmaradtak előbbeni határozatuk mellett s az 1723. évi márczius 2-án Karlóczán tartott kongresszus küldöttsége kérte a királyi biztost, hogy a két érsekség egyesítését a kormánynál eszközölje ki.2) A kormány hallgatagon nézte a dolog fejlődését, Petrovics Mózes pedig a következő években adminisztrálta a karlóczai érsekséget, úgy hogy állandó székhelye Belgrádban volt, de Karlóczán is tartott residencziát. A szerbek Petrovicsot belgrádi és karlóczai metropolitának tekintették, de a kormány csak karlóczai érseknek és a Neoacquistica adminisztrátorának ismerte el. Utána a szerbek következetesek maradtak előbb törekvésükhöz s a szerbség vallási középpontját Belgrádba igyekeztek elhelyezni. E czélból 1730. ') u. ott. a) Karlóczai pátriárkái levéltár. Protocol! Exhibit, de A. lTiO— 1731. d. 1732. Nr. 35. 16*