Századok – 1894

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szabó Károly emlékezete 195

,216 SZÁDECZKY LAJOS. bennök hiába : olyan adatokat, melyek a székelység eredetére sőstörténelmére némi világot derítenének. Ugy hogy a levéltári kutatások eredménye, az Oklevéltár négy kötete, a székelyektörténetében vitás kiinduló pontot legkevésblié sem világítja meg. Sajnálattal érezte ezt maga Szabó Károly is, s talán épen azért nem sietett a székelyek történetének megírásával. Főkép miután ez a kérdés a 70-es és 80-as években erős polémiába sodorta- őt egykori tanárával Hunfálvy Pállal. Szabó Károly, mint említettem, előbbi munkáiban a nemzeti hagyomány és krónikáink alapján a székelyek hun eredetének hívői és hirdetői közzé tartozott. Hunfálvy Pál 1876-ban megjelent »Magyarország etnographiája« ez. munkájában ezen hagyományt feneketlen mesének mondotta és a székelység hun eredetének hite ellen (melyet már mások is kétségbe vontak) erős támadást intézett, főkép nyelvészeti alapon, azt vitatván, hogy a székelyek a magyar nyelvnek már teljes históriai fej** lettsége után telepítőd tek a keleti határra, határőrükül, Szent-László kora után valamelyik királyunk által. Szabó Károly felvette a tollharczot, s a Századok 1880-iki. évfolyamában »A székely nemzeti névről« szóló értekezésében tüzetesen czáfolta Hunfálvy ama nyelvészeti tételét, mely szerint a székely sző a szék-elv, szék-elü szóból származott légyeti* s jelentése annyi volna, mint széken-túli. szék-megetti. Azután 1884-ben Marosvásárhelyt a Székely Egylet nagygyűlésén. »Királyi telepít vény esek-e a székelyekcz. alatt Hunfalvynak azt a tételét igyekezett nyomós érvekkel megdönteni, hogy a székelyek királyi telepít vényesek volnának. Hiteleoklevelek, kétségtelen történeti adatok s jogtörténeti tények bizonyságával czáfolta a Hunfálvy hypothesisét, meg lévén győződve, hogy érvei által »az össze van törve és így az arra épített egész rendszernek is össze kell omlani«.1) 1887-ben »A székelyek régi törvényei és szokásairól« értekezvén (az Erdélyi Muzeumban) újabb bizonyságokat boa. fel ellene. »Hogy ez a már Sehlőzer által fölvetett s Hunfálvy által bővebben fejtegetett hypothesis tarthatatlan — úgymond — a napfénynél világosabban bizonyítják a székelyek régi köz- és magánjogi törvényei s törvényes szokásai, melyek a magyar királyság keletkezése után Magyarországról határőrökűl szállított királyi telepítvényesek közt századok folyamán érvényben nem lehettek volna, s melyek eredete a keresztyénséget és királyságot megelőzött ősmagyar nemzeti élet ') Sz. K. A régi székelység. Székely történelmi és jogi tanulmányok. Kolozsvár, 1890. 155 L