Századok – 1894

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szabó Károly emlékezete 195

,208 SZÁDECZKY LAJOS. val, hanem együtt dolgozott is. Együtt adtak ki(Lugosi Józseffel és Szilágyi Istvánnal) két kötetet » Történeti emlékek a, magyar nép községi és mar/án-életéböh ez. alatt (Kecskeméten 1856 é-Pesten I860). Szabó Károly Nagy-Kőrösön buzgón folytatta történeti tanulmányait s most már a görög források után főkép a haza, kútfőket, tette beható tanulmány tárgyává. S ez képezi az <i történetírói működésének mintegy második csoportját. 1 .('fordította az ő zamatos magyarságával »Magyarország történetének (legrégibb) forrásait«, u. ni. Béla király Névtelen jegyzőjét. mely először 1859-ben jelent meg, s a közönség oly gyorsan elkapkodta, hogy pár hó múlva új kiadást kellett belőle rendezni. Ezt követte Rogerius mester Siralmas éneke a tatár dulásról, Spalatói Tamás története a tatárjárásról. Késni Simon mester magyar krónikája és A magyar keresztyénség ebi' századéiból való emlékiratok (a magyar szentek legendái). Mindezek I860—64-ben négy külön füzetben jelentek meg. Megvédelmezte Béla király Névtelen jegyzőjét (a Budapesti Szemlében 1860-ban) német birálói ellen is. a kik Schlőzer nyomdokain haladva Anonymus művét hitvány koholmánynak szerették volna feltűntetni, és teljesen elvetendőnek ítélték. Szabó Károly ellen-kritikája főleg Rössler ellen irányult, a ki abban az időben lépett fel és a Névtelen elitélésében elődjei nyomdokain járt. Szabó Károly a Névtelent I. Béla király jegyzőjének hitte, amiben nyilván tévedett, de egyebekben meggyőzően mutatta ki. hogy Anonymus műve kellő kritikával használva őstörténetünk és a honfoglalás történetének használható és nagybecsű kútforrása. Általában az Anonymus felett folytatott vitában, melyben már előtte és utána is egész irodalom keletkezett. Szabó Károly Ítélete, ha nem is a Névtelen jegyző korára nézve és minden részletében, de műve használhatóságát illetőleg, máig is megállja a helyét és az ellenkező véleményűek által máig sincs megezáfolva. Fordításai pedig zamatos magyarságuknál fogva köztetszésben részesültek és részesülnek máig is. Á magyar források közül még egyet fordított le, Márk krónikáját, midőn Toldy 1867-ben a koronázási ünnepély alkalmából díszkiadást rendezett a híres bécsi képes krónikából. Mindezek előtanulmányait képezték egy nagyszabású munkának, melyet a, magyarok legrégibb történetéről s főkép a Vezérek koráról írni szándékozott, a melynek »eszméje lelkében már 1850-ben megfogamzott«. A magyar nemzet európai életének első századai, a midőn még az európai befolyástól menten a. maga ősi alkotmánya teljes virágzásban