Századok – 1894

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: Szabó Károly emlékezete 195

SZABÓ KAROLY EMLÉKEZETE. 20a-I)e Szabó Károlynak nem volt ideje honvéd főtisztté hinnie. A világosi catastropha és Arad borzalmaitól honfi lelke nem sokára a görög Múzsák csöndes berkeibe vonult — feledni, enyhülni. Szülei házához Körös-Tarcsára vonult vissza, ott »falusi magányát Herodotus és Thukydides műveinek fordítására használta és ez utóbbinak fele részét el is végezte«.1) Az 1850-ik év febr.—ápril havát Ocsán, Pestmegyében töltötte, gróf Teleki Domokos és testvérei levéltárának rendezésével. Tudományos hajlama s az a vágya, hogy hazáját, ha karddal most már nem lehet, tollal szolgálja, a fővárosi könyvtárak felé vonzottákőt s 1850 febr. 22-én kérvényt nyújtott be »an Seine Excellenz den Herrn k. befollmächtigen Komissar in Engar Freiherr von »Geringer«, hogy őt fizetésnélküli gyakornokká nevezze ki az egyetemi vagy muzeumi könyvtárhoz. A kérvényt kiadták az egyetemi tanács elnökének Virozsil Antalnak véleményadás végett s ennek alapján a teljhatalmú császári biztos 1850 april 25-én »indíttatva érezte magát Szabó Károlynak, tekintetbe véve kitűnő nyelvismeretét (magyar, német, latin, görög, olasz, franczia), főkép pedig jártasságát a görög nyelvben és klasszikai nyelvekben, megengedni, hogy fizetéstelen alkalmazást nyerjen az egyetemi könyvtárban.«2) De Szabó Károly az óhajtott engedélyt nem vette igénybe, mert időközben Toldy ajánlatára gróf Teleki József hívta meg öt segédül nagyszabású munkája ».l Hunyadiak Jcora« sajtó alá készítéséhez. Szabó Károly elfogadta a meghívást és 1850 május elsejétől grófi princzipálisa 1855 február 15-én történt haláláig mint az ő magán titkára folytonosan nála lakott és vele együtt dolgozott, legtöbbnyire a nógrádmegyei sziráki kastélyban, olykor Pesten a Szervita-téri palotában. A 12 kötetre tervezett munkából együtt adtak ki 5 kötetet (1—4. és a 10-iket). A gróf halála után testvérei a sajtókészen maradt három kötet (5.. 11. és 12.) kiadásával Szabó Károlyt bízták meg és ő e három kötet megjelenését 1855—57-ben eszközölte is. Négy kötet maradt még hátra (6—9) — a munka második része — mely hazánk középkori statisztikáját volt tartalmazandó. Ez nagyjából szintén készen volt, csak a végső átdolgozást igényelte. A Magyar Tudományos Akadémia, mint a szerző kéziratának végrendeleti örököse, a hátrahagyott kézírat sajtó alá készítését 1857-ben szintén Szabó Károlyra bizta. Ebből egy kötetet (a 6-ikat) el is készített és kiadta 1863-ban. A többiek ') Önéletírásából. Az engedély németül Sz. Iv. iratai között.