Századok – 1894

Értekezések - DR. KARÁCSONYI JÁNOS: A Hartvik-vita sarkpontjai - I. közl. 1

6 DR. KARÁCSONYI JÁNOS. mihi decrepito iam facit obscurissimam), csakis engedelmességből fog hozzá a munkához. De ha a Hartvik-féle legenda mai alakját tekintjük, joggal kérdhetjük, ugyan mire való az a nagy szerénykedés ? Hiszen micsoda nagy tudomány kellett ilyen német recipe (végy két könyvet s csinálj egy harmadikat) szerint készült munkához, ilyen — mondhatjuk — plágiumhoz ? Semmi ; s ennélfogva Hartvik püspök, ha ezt a mai alakú legendát írta volna, nem lenne őszinte, hanem inkább holmi nagyképűsködő iró. Másodszor lehetetlennek tartom azt, hogy a mai alakú legenda egészen Hartvik műve, Kálmán királyra való tekintetből. Kálmán királyt nemcsak hazai krónikáink és okleveleink nevezik tudós, tanult férfiúnak, hanem az úgynevezett Gallus-féle lengyel krónika szerzője is. Ez művét 1110 — 14 közt írta,1

) Kálmán királynak tehát egészen kortársa volt, s úgy tetszik, őt személyesen is ismerte. Teljesen hitelt adhatunk tehát abbeli nyilatkozatának, hogy »Colomannus rex Ungarorum super reges universos suo tempore degentes literali scientia eruditus« — volt.2) De meg maga Hartvik is azon térden állva tett kéréssel nyújtja át neki munkáját, hogy előbb ő olvassa át s addig, míg ő jónak nem találja, harmadik, irigy szem a kéziratot meg ne lássa.3) S ilyen embernek birálata alá merte volna Hartvik püspök a mai alakú legendát bocsátani ? Nem félt volna, hogy csakugyan bekövetkezik az előszóban nyilvánított óhajtása : »Cui si forsitan aliquid indignum occurrerit offendiculum, malo ut codicem ignis comminuat incendium.« Vagy nem elég »indignum offendiculum« a plagium és az ellenmondás ? Valóban vakmerő irodalmi csalónak kellene tartanunk Hartvik püspököt, ha a mai alakú legendát nyújtotta át Kálmán királyunknak. Mivel pedig mind a tudós király megbízása, mind saját előszava másnak tünteti őt föl, inkább azt vélem, hogy a mai alakú legenda nem egészen az ő műve. Támogatja e véleményemet az, hogy a Hartvik-féle legenda mai alakjában, éppen ott, a hol a nagy legendától eltér, ily kifejezések fordulnak elő: »Nec hoc silentio pretereundum est«, »His ') Zeissberg : Die polnische Geschichtschreibung 28. 8) Migne : Patrol. Lat. s. 160. k. 897.1. 8) Hist. Hung. Fontes. I. 83. I.