Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Szederkényi Nándor: Hevesmegye története. IV. k. Ism. Acsády Ignácz 887

892 TÖRTÉNETI IRODALOM. volt, melytől egyáltalán adót lehetett kívánni. E községek is leginkább a természettől jobban védett Mátrában feküdtek, hová a termékeny, (le a háború pusztításainak folyton kitett sikság lakóinak legalább egy része menekült s ott meghúzódva várta be a jobb idők hajnalát. A lakosság vagyoni viszonyairól, keresetéről és foglalkozásáról, a földmivelésről és marhatenyésztésről, a kezdetleges iparról és kereskedelemről ez idők összeírásai rendkívül sok érdekeset tartalmaznak s belőlök Szederkényi nemcsak dúsan merít, hanem a nyers anyag szakavatott csoportosításával nyomon követi, a lakosság és egész anyagi kultúrájának fokozatos fejlődését. Éppen ebben rejlik munkájának kiváló becse és rendkívüli tanúsága. Nemcsak egyes adatokat tudunk meg belőle ; nemcsak azt mondja meg, hogy e korszak elején Hevesmegye falvaiban alig élhetett több nyolczezer embernél, kikre 1695-ben 15,430 frt adó volt kivetve, míg 1890-ben 233,789 ember élt a megyében s két milliónál is jóval nagyobb összeggel járult az állam szükségleteihez. Megtudjuk az is, hogyan, minő vajúdások közt, minő időszakokban történt ez a roppant átalakulás, ez a nagyszerű haladás s időről-időre hogyan fejlődött ez a gazdasági kultura, mely a szellemi lendület alapfeltétele. Mert hogy a szellemi élet minden ágáról, a közviszonyok, a helyi élet politikai és társadalmi alakulásairól sem feledkezik meg Szederkényi, azt az előzmények után felesleges külön hangoztatnom. A munkás osztályokra, az adózó rétegekre épen úgy figyelemmel van mint a kiváltságos egyházi és nemesi rendre, a gazdasági mozgalmakat ép úgy szemmel kiséri mint az állami és megyei kormányzat menetét, az igazságszolgáltatást és az egyházi életet. A rendi és megyei szervezet egészét, összeségét, minden olyan tényezőjét felöleli, mely számba vételt igényel. A vármegye jelesebb családai mellett azonban nem feledkezik meg — mint mások szoktak — magáról a nép munkás tömegéről s nem egyoldalú képet ad, hanem teljesen megvilágítja a vármegye összeségének anyagi és szellemi fejlődését a török világ megszűnte óta a jelenkorig. A gazdasági és művelődéstörténész egyaránt dus tanúságot és sok líj adalékot fog a kötetből meríteni. A kár a felekezeti viszonyokat, akár a megyei intézmények működését, a közoktatást, a birtokmegoszlást, az adózás alakulását akarja megismerni, mindenről talál nemcsak egyes adatokat, hanem bő, néhol fölötte tanulságos tájékozást az adóalap kiszámításától, a pénz- és árviszonyoktól kezdve egészen a boszorkány- és másféle pörökig, melyek nemcsak a jogszolgáltatást, hanem a nép általános polgárosodását, szellemi látkörét megvilágítják. A roppant anyag, melyet szerző rendszeresen felhasznál