Századok – 1893
Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 4. 862
A TÖRTÉNETI JELENETEK KORHŰ RECON'STRUÁLÁSÁRÖL. 873 * A pozsonyi találkozók közt már korrendre nézve is első helyen említendő Károly-Róbertnek és híveinek egy részről, más részről III. Rudolf osztrák és stájer herczegnek és híveinek 1304. augusztus 24-én kötött szövetsége II. Venczel cseh király ellen, melyet Pozsony, Bécs, Hamburg és Német-Ujvár városok is megerősítettek. Ezt a találkozót igen körülményesen lehet reconstruálni részint a fönmaradt oklevelekből, melyek Fejérnél (CD. VIII/I, 158. lapok) találhatók, részint az osztrák koriratokból nevezetesen a stájer Ottokár osztrák rímes krónikájából. Kissé bővebben tárgyaltam egy eseményt Trencsényi Csák Mátém 54. és következő lapjain. Egy másik, szintén érdekes találkozó ugyancsak Pozsonyban 1361. deczember 31-én történt. Lajos magyar és Kázmér lengyel király ekkor kötöttek szövetséget IV. Rudolf osztrák herczeggel és testvéreivel, továbbá a salzburgi érsekkel és suffraganeusaival : a freisingeni, passaui, chiemseli, seckaui és lavanti püspökökkel, Ausztria Stiria, Karintia és Karniolia egyházi és világi főuraival, nemkülönben Mainhart felső-bajor herczeggel és tiroli gróffal — közös háború megindítása végett, mely háború czélja nem volt kevesebb, mint a császár IV. Károly megbuktatása. E czélt ugyan el nem érték, de 1369-ben ismét együtt találjuk megint csak Pozsonyban a lengyel királyt, a bajor herczeget és a pfalzi grófokat Lajos királynál, hogy újra a császár ellen szövetkezzenek. — Ugyanitt 1371. julius 2-án lépett Lajos király egyességre III. Albert és Lipót osztrák herczegekkel, hogy a következő háború alatt, jóllehet külön-külön zászlók alatt fognak küzdeni, egymás tartományait kölcsönösen megkimélendik ; azonképpen Sopronban, 13'.'2. október 16-án, hogy határszéli villongásokat, rablásokat nem tűrnek, hanem ha kinek megtorolni valója volna, a németnek a magyaron, a magyarnak a németen : tegyen panaszt, hogy ügye megvizsgáltatván, magyar részről a nádor (Simontornyai Lackfi Imre) és a zágrábi püspök (Kanizsai István) által elégtételt nyerjen.1 ) * Semmi se tünteti föl hazánk nagyhatalmi állását az Anjoukorban oly eclatans módon, mint a követségek, melyek a magyar királyi udvarnál a pápától, a császártól, a franczia, angol, cseh, lengyel, szilézi királyoktól, a morva, olasz, osztrák, sziléziai és egyéb fejedelmektől, a balkán félszigeti tartományokból szinte szakadatlanúl ki-be jártak. A budai udvarban egyidejűleg ott találjuk a pápai, firenzei, genovai, padovai és velenczei követsé') Kurz, Ősterr. unter Albrecht III, 232. lap és 22. melléklet, 57*
