Századok – 1893
Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 4. 862
870 PÓR ANTAL. Napoleon, Manopello grófja és számosan mások, részint személyesen, részint követségeik által a királyhoz özönlöttek, és neki — természetes uroknak megismervén őt — örök hűséget fogadtak. * Fiatalabb művészeink is, kik az olasz földet némileg ismerik, (és mely törekvő művész nem ismerné !) továbbá az olasz és német lovagi viseletben, melyhez a minta ugyan nem hiányzik, kevéssé jártasak, könnyen vállalkozhatnak ezen jelenetek egyikének vagy másikának reconstruálására. Befejezésül. Sorsom változása, ennek következtében a hurczolkodás időrabló alkalmatlansága, az elém szabott új pálya arra intenek, hogy összevonjam vitorláimat annál inkább, minthogy határnaphoz kötött régibb vállalkozásom amúgy is sok időmet, minden munkakedvemet igénylendi. Jelzem tehát inkább, hogysem teljesen reconstruálnám e néhány történeti fényes jelenetet az Anjou-korból, melyek nemzetünk dicső múltját lelkünk elé varázsolni és hazánk szeretetét ápolni hivatvák, mert — mint azt Ipolyink oly szépen mondá — »senki sem állhat ellen a hazafiúi érzelemnek, a nemzeti eszmének, ha az a magyar történetből fényesen sugárzik ki feléje.« Készséggel vállalkozom mégis, hogy mihelyt kissé rendbe jövök, kívánatra szívesen egészítem ki e vázlatokat. Fejedelmi találkozások, követségek fogadása, nagyobb családi és országos ünnepek, melyek a pompát ritkán nélkülözték vonulnak el lelkem előtt. Nevezet szerint: Midőn Lajos király Sicziliából 1350. szeptember közepén haza felé indult, Rómának vette útját, hogy a jubileumi búcsú részese lehessen. Nem nagy kísérettel, mindössze ezer barbutussal, azaz bőrsisakos vitézzel érkezett a szent városba. Cola Rienzi, a város feje, Róma tribunusa száz előkelő emberével, kiket e végett külön készült biborruhába öltöztetett, négy mértföldnyire ment eléje, tárogatókkal, harsonákkal fogadta és elkísérte a szent Péter főtemploma lépcsőzeteig. Róma utczáin szőnyegeket terítettek a magyar király elé, a házakat fölczifrázták, a nép riogatva éltette a magyar királyt, és megakarta tenni a város urának, de Lajos e tiszteletet köszönettel hárította el magától. A pápai palotába szállott, hova a római főurak szakadatlanul udvarlására jövének ; meghítták házaikba és nagy tiszteletnek tartották, ha megvendégelhették. Lajos naponkint misét hallga-