Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 4. 862

» A TÖRTÉNETI JELENETEK KORHŰ RECON'STRUÁLÁSÁRÖL. 867 indulván, nehogy úgy tessék, mintha békére kényszerítették volna, nem is hallgatott a követekre, hanem a faképnél hagyva őket, meghagyta Lackíinak, hogy a magyar, német és osztrák urakkal utána siessen Veronába. így beszéli el ez ügyet, és lényegében helyesen, a dubniczi krónikás, János ferenczrendi barát, ki Lajos király gyóntatója és udvari szónoka vala. Velenczei kútfők azonban követségök történetét a következőkben adják elő : A zárai szerencsétlen csata után (1346. julius 1.) Lajos király a velenczeiek békeszerző követségét elfogadni sem akarta. Később, midőn a magyar csapatok keresztül-kasul jártak Velencze területén, a signoria megtudakolta a magyar udvarnál, ha vajon hajlandó-e már Lajos király tárgyalni Velenczével a békekötés iránt? A válasz az volt: küldhet Velencze követeket, A signoria kapott az alkalmon és azonnal utasítást készíttetett követei számára. Ez utasításból érdekes tudnunk a következőket : Ha a magyar király azt kívánná Velenczétől, hogy ez gályáin és hajóin vitesse át a magyar hadi népet Apuliába: a követek azt feleljék, hogy Velencze ezt nem teheti, mert kereskedelmi érdekei nem engedik. Ha pedig a király azt kérdené : mily szemmel nézné a signoria, ha ő és népe velenczei területen át veszi útját, akár tengeren, akár szárazon! A követek válasza legyen: Ha a király békét köt Velenczével, Velencze a békét sértetlenül föntartja. És legyenek mindenképpen azon, hogy a király e válaszszal beérje. Ha mégis erőltetné a világosabb választ, mondják ki magyarán, hogy Velencze nem áll tervei útjában ; miatta mehet, jöhet, tehet, vehet kénye-kedve szerint. — Azonban a békeszerző követség meg nem indult el, midőn (november 26.) a velenczei tanács értesülvén, hogy a magyar király Friaulban van, vagy e napokban oda jövendő, elhatározta, hogy több nemest küld üdvözletére: Gradenigo Tamást, Grimani Maiinót, Superanzo Pétert és Dandolo Márkot, mint a névsorból látható, előkelő tVrfiakat, kiknek mindegyike mellé négy kamarást adtak új ruhákkal. E nagyon díszes küldöttség megbízatása vala üdvözölni a magyar királyt; jelenteni, hogy a békeszerző követség közelebb teendi tiszteletét; ha a király a köztársaság területén akarna átvonulni, az engedelmet készségesen fölajánlani ; ha Velenczében vagy a köztársaság valamely erősségében óhajtana látogatást tenni, ezt hasonlóképpen fölajánlani, de csak annyi kiséret számára, mennyi e helyek biztonságát nem veszélyeztetné. Lajos király kegyesen fogadta a velenczei követséget és kijelentette, hogy szívesen fogadja a békeszerzőket is — Riminiben vagy Forliban ; ezek számára kiállíttatta az útleveleket