Századok – 1893

Tárcza; Önálló cikkek - Szádeczky válasza (III. közl.) 819

TÁHCZA. 823 Az elmondottak alapján és saját ellenmondásai felett is elmélkedve, remélem Erdélyi is be fogja látni, hogy az Epistolában Szerémi beszél és beszélteti Thatait és nem megfordítva az ő régebbi 2 — 3 forrása olvadt le egy forrássá. Még egyre tartozom válaszszal a jun. vita-iratból, a hol chronologiai hibáknak vélt »gyanús jelenségeket« fedez fel munkámban. Bizonyára van hiba munkámban, hibátlan történeti munkát még senki sem írt ; de az, hogy Szerémi Budán misézett-e vagy (a mint Erdélyi pap létire fontosnak tartja, hogy) veesernyézett, vagy hogy Advent vasárnap 1532-ben decz. 15 helyett zárjelben nyomdahibából 1-jére vau téve (a mit a kortani táblázatból egyszerűen kiírni szoktunk), nem olyan hiba, hogy a munka értékét befolyásolná, vagy hogy méltó volna egy komoly vitában ilyen gombostű fegyverhez nyúlni. Lám ö a dátumokra oly nagy súlyt fektet, egész táblázatokat nyújt felöle s mégis megesik vele, hogy nemcsak napokat, de egész esztendőket elhibáz. Az mondja pl. (a 43. 1.), miután 1532-ről beszélt, hogy »János király a következű év (1533) őszén Temesvárra indúlt«. Pedig nem úgy van, mert még 1532 őszén indult és ment oda, a mint azt alább (a 93. 1.) már maga is helyesen írja a táblázatban. Azután azt mondja, hogy > két hétig maradtak Temesvárott, azután Lippára mentek s csak karácsonyra tértek vissza Budára.« (43. 1.) — Ez sem áll, mert a király csak a következő év (1533) pünkösd napján tért vissza. Buda ostromát »1530 oct. 31.—decz. 19«-re teszi (42, 43, 94. 1.), oct. 27 — decz. 23 helyett (a mint Szerémi 293. 1. határozottan mondja). Datumhiba tehát még nála, a kritikusnál is előfordúl. A jun. felszólalásban ezeket az önérzetes szavakat is olvassuk : »Állításaimat a nyelv- és irályra vonatkozólag most is mind föntartom.« Kár ezekben is oly makacsúl megkötnie magát ; mert van ott is elég javítani való. Azt írja példáúl, hogy »ilyfe'le ez a helyhatározás is, hogy »extra januam in zemet (szemet)«! állottak a törökök Budavára előtt. Pedig meg van magyarázva a »zemet« szó után következő »aut decern« szóval, hogy nem a szemétdombon, hanem tizedenként állottak (a török »ziemet« tized szót használva, a mi a török hódoltság történetéből ismeretes). Aztán ilyen szavakat keres (természetesen hiába !) »a középkori latinság legnagyobb glossariumaiban« taltokokat (= táltokokat), gleta = Geleit (brief), alapes (= alpes), kophiis (== skophium) stb. Mindezeket csak azért hozom fel, hogy ne tartsa magát Erdélyi dr. úr sem csalatkozhatatlannak, épúgy ítéleteiben, példáiban, mint következtetéseiben, és specialiter — a mi felett vitát kezdett — Thatai íróságában sem, a mely eddig is már olyan átalakulásokon ment át nála, hogy egyszer Szerémitől »önálló, független« második forrás volt; majd »egy harmadik forrásból« merített; végül egyedül Szerémit használta forrásúi. Ha kétszer csalódhatott, nincs kizárva csalódása harmadszor sem. Ajánlom »megszívlelésre« Pór Antal szép és igaz mondását (épen a megválaszolt Erdélyi Muzeum VIII. füzetében írja), hogy »az optikai SZÁZADOK. 1893. IX. FÜZET. 54